Zentai jó gyakorlat

  • SZEREPVÁLTÁS, ÁTÁLLÁS

 

Ki ajánlja: Kulcsár Sarolta, programkoordinátor, Pro Scientia Naturae Alapítvány, Zenta, Szerbia

Mit ajánl:

A család a társadalom alapja, az az egység, ahol a gyerek elsőként tapasztalja meg a valahová tartozás érzését. „A családrendszer az egyén fejlődésének legfontosabb közege, melyben annak tagjai egymásra hatást gyakorolnak, kölcsönösen befolyásolva a másik érzésvilágát, gondolkodását és viselkedését. A család fontos alkotója a gyermek, akinek egészséges fejlődéséhez nem nélkülözhető a fenntartó rendszer rugalmas átalakulásra való képessége.” (Kovács–Kékes Szabó, 2016: 25) A család szerkezete ugyanis folyamatosan változik, átalakul az élethely, az állam, a nemzet, a vallás és a szokások, illetve az adott kor függvényében. Így a családtagok esetében szükség van a szerepváltás és az átállás képességére, hogy olyan gyereket neveljenek fel, aki képes lesz a kor elvárásait teljesítve boldog és kiegyensúlyozott életet élni. Az irodalomtudós szakember által írt tanulmány célja, hogy a gyermekeknek szánt irodalmi szövegekből vett idézetekre alapozva betekintést nyújtson az érdeklődő szülők és a családokkal foglalkozó szakemberek számára a szerepváltás, átállás folyamatára a mai családok esetében.

A szakember úgy véli, hogy nagyon fontos, hogy a családba érkező gyerek milyen mintát lát, mit sajátít el és mit ad majd tovább a saját gyerekei számára. „Amikor a családról, mint rendszerről beszélünk, néhány közös, karakterisztikus jegyet meg kell említenünk. A családtagok kölcsönösen hatnak egymásra, minden személy cselekedete bizonyos mértékig a többiekéhez kapcsolódik. Az ismétlődő minták (izomorfiák) jelen vannak mind a viselkedésben, mind pedig a kapcsolatokban. Emellett a család tagjai nagyon hasonló identitástudattal és meggyőződéssel bírnak.” (Kurimay, 2000). „A család maga tehát kétirányú kapcsolatban van környezetével, információkat szerez, de mintegy védőhálót is képez tagjai számára a környezetből jövő ingerek ellenében.” (Novák, 2009).

Kiknek ajánlható:

Nagyon fontos tehát, hogy a gyerek biztonságban érezze magát a családi körben. A biztonság fogalma egyébként is alapjaiban erősíti vagy gátolja az egyén egészséges fejlődését. A biztonság érzésének meggyengüléséből alakulnak ki a félelmek, amelyek különféle módon manifesztálódnak a gyerek viselkedésében, motorikus mozgásában, beszédében stb. A felsorolt helyzetek mindegyikében kulcsfontosságú a család védő szerepe, ugyanis ha a gyerek mellé állnak ezekben a helyzetekben, akkor segíthetik őt a traumák feldolgozásában, kezelésében és a kialakult helyzet pozitív véget érhet. Amennyiben  azonban a gyerek egyedül marad a félelmeivel, akkor azok felerősödnek, s úrrá lehetnek rajta, amik viselkedési rendellenességekhez vezethetnek, nagyon fontos a családon belüli szerepek egészséges megléte. Az édesapa védő szerepe, az édesanya gondoskodása, és a testvérek – amennyiben van/vannak – egységet kovácsoló szerepe is jelen kell/kellene, hogy legyen.

„A harmonikusan működő családban biztosítva van az egymás iránti szeretet, megértés, gyengédség, támogatás, miként az ilyen családi organizáció a konfliktusokat is képes feloldani, feldolgozni, sőt a gyermek számára előnyös kimenetet biztosítani az adott helyzetből.” (Veczkó, 2007).

A családvédelemben dolgozóknak nagyon fontos, hogy a gyerek számára egy olyan közeget biztosítson a család, ahol biztonságban és boldogságban nőhet fel, és ezt a modellt örökítheti majd ő is tovább a saját családjában. A felmerülő akár családi, akár társadalmi problémákkal a mai, kortárs gyermekeknek szóló irodalmi szövegek foglalkoznak, így arra bíztatnám a pedagógusokat, hogy használják azokat a magyar órák mellett az osztályfőnöki órák keretében is egy–egy problémás helyzet feldolgozására, ugyanis közvetve, a szövegek által kerülhet egy–egy téma elemzésre, s ebben a köntösben sokkal könnyebben beszélgethetünk róla, mintha konkrét esetekkel foglalkoznánk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Betűméret növelése
Kontraszt beállítása