Összehasonlító elemzés 21. rész

Generációk közötti kapcsolat megerősítésének lehetőségei és jó gyakorlatai Közép-Európában – Összehasonlító elemzés

  1. rész

Bevezető gondolatok

A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok megismerése és cseréje” címmel végeztünk kutatást az EFOP-5.2.2.-17-2017-00048 projekt azonosító számú „A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok Kárpát-medencei kutatása a Hajdúsámsoni Református Egyházközség és a Családpedagógiai Egyesület együttműködésében” pályázati anyaghoz kapcsolódóan.

  1. április 14. és július 8. között 437 fő töltötte ki a 30 kérdésből álló, Google Űrlapok alkalmazás segítségével létrehozott kérdőívet, amelyet négy országban (Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia), magyar nyelven terjesztettünk, elsősorban a humán szolgáltatási szférában dolgozókat megcélozva. Az online kérdőív sajátosságaiból adódóan egyéb szférák dolgozói is kifejtették, kifejthették véleményüket, tapasztalataikat, de a válaszadók nagy többsége ehhez a hivatásterülethez volt sorolható, például szociális, pedagógiai vagy egészségügyi területen dolgozó volt.

A kérdőív elsősorban generációk közti kapcsolatok erősítését példázó eshetőségek feltárását szolgálta, a családi közösségek összetartásának és erősítésének, valamint a mai családokat megismerő különféle lehetőségeknek a középpontba állításával.

Célunk volt a több generációt megmozgató programokkal kapcsolatos jó gyakorlatok összegyűjtésének a felvállalása a generációkat érintő motivációk feltárásával. Jelen tanulmányunkban az ezekkel kapcsolatos eredményeinket foglaljuk össze.

 

Többgenerációs programok jó gyakorlatai

 

A válaszadók körülbelül kétharmada számolt be több generációra kiterjedő munkahelyi programokról, akár a dolgozók körét érintően (278 fő; 63,6%), akár a kliensek (pl. nevelési intézmények esetében a gyermekek szüleit, nagyszüleit bevonzó programok) viszonylatában (291 fő; 66,6%). A fennmaradó egyharmad, gyakran kezdte úgy a szöveges válaszát, hogy „sajnos” nincsenek ilyen programok náluk, ami arra utal, hogy ezekben az esetekben is meg lenne az igény a generációközi tevékenységekre, azonban valamiért ezek mégis hiányoznak az adott munkahely, intézmény programkínálatából.

A válaszokban kimutatható egy 5% körüli szignifikanciaszinten mozgó összefüggés azzal, hogy az online kérdőívet kitöltő személy melyik országban él. Dolgozók esetében az összefüggés még az 5%-os szinten belül van (p=0,047; Cramer’s V=0,135), míg kliensek esetében nagyon kis mértékben, de már kívül esik rajta (p=0,055; Cramer’s V=0,132). Mindkét esetben a tendencia azonban azonos. Generációközi programokban Szlovákia a leggazdagabb, melyet Románia, s végül Magyarország követ.

 

 

  1. 30. táblázat: Generációközi programok gyakorisága országonként
dolgozóknak klienseknek
van (fő) van (%) van (fő) van (%)
Magyarország 122 57,82 132 62,56
Románia 71 68,93 72 69,90
Szlovákia 74 71,84 77 74,76
Szerbia 11 55,00 10 50,00

 

Mind a dolgozóknak (p=0,001; Cramer’s V=0,291), mind a kliensekkel, klienseknek szervezett (p=0,00; Cramer’s V=0,358) generációközi programok egyértelmű, szignifikáns összefüggést mutattak a válaszadók beosztásával, munkahelyével.

 

  1. 31. táblázat: Generációközi programok szervezése munkakörönként (csökkenő relatív gyakorisági sorrendben)
programok dolgozóknak programok klienseknek
munkakör/beosztás van (fő) van (%) összesen (fő) munkakör/beosztás van (fő) van (%) összesen (fő)
óvodapedagógus 78 81,25 96 ped. intézmény vezetője 19 95,00 20
tanító 27 79,41 34 óvodapedagógus 80 83,33 96
ped. segítő 6 75,00 8 tanító 26 76,47 34
nincs válasz 2 66,67 3 ped. segítő 6 75,00 8
pedagógus 18 66,67 27 pedagógus 20 74,07 27
egészségügyi dolgozó 8 66,67 12 egyéb vezető 34 73,91 46
ped. intézmény vezetője 13 65,00 20 szociális szféra 17 68,00 25
egyéb vezető 28 60,87 46 egyéb pedagógus 5 62,50 8
tanár 21 58,33 36 tanár 22 61,11 36
egyetemi oktató 8 57,14 14 kisgyermeknevelő 6 60,00 10
egyéb, nem pedagógusi pálya 31 55,36 56 egyetemi oktató 7 50,00 14
egyéb, nem beazonosítható 17 53,13 32 gyógypedagógus 5 50,00 10
kisgyermeknevelő 5 50,00 10 egyéb, nem pedagógusi pálya 26 46,43 56
egyéb pedagógus 4 50,00 8 egészségügyi dolgozó 5 41,67 12
szociális szféra 10 40,00 25 egyéb, nem beazonosítható 13 40,63 32
gyógypedagógus 2 20,00 10 nincs válasz 0 0,00 3

 

A válaszokból az rajzolódik ki, hogy a legaktívabbak az óvodapedagógusok és tanítók (intézményei) a programszervezésben. A tanított diákok életkorának emelkedésével azonban csökken az aktivitás. Érdekes megfigyelnünk, hogy ugyanakkor a legkisebbekkel foglalkozó kisgyermeknevelők aktivitása sem magas, a saját maguknak szervezett generációközi programokban még az egyetemi szférában dolgozókat is alulmúlják. Mindkét programkategóriában (dolgozóknak/klienseknek szervezett programok) a sereghajtók közé tartoznak a gyógypedagógusok.

Az egészségügyi intézményekben dolgozók saját maguknak (dolgozóknak) viszonylag szívesen szerveznek több generációt megmozgató családi programokat, azonban a klienseiknek már kevésbé. Ez jól mutatja, hogy az egészségügyi intézmények kapcsolattartása a klienseikkel jóval formálisabb, mint azt a nevelési-oktatási intézményeknél megszoktuk. A szociális szférában pedig pont fordított hangsúlyokat tapasztalhatunk: a dolgozók magukat mintha „kevésbé szeretnék”, és alig szerveznek a dolgozóknak generációközi programokat, ugyanakkor a klienseknek szervezett programok esetében már a nevelési intézmények aktivitás-szintjét mutatják.

A válaszokból kirajzolódik, hogy a nem humán szolgáltatási szférákban is szerveznek generációközi programokat, azonban ezek csak az intézmények, munkahelyek mintegy felére lehet igaz, így ezek a hivatásterületek erőteljesebben rászorulhatnak a kapcsolódó szakmai, esetleg anyagi támogatásra.

 

Szignifikáns az összefüggés azzal is, hogy milyen fenntartású intézményről beszélünk (dolgozóknak szervezett programok esetében: p=0,004; Cramer’s V=0,187; klienseknek szervezett programoknál: p=0,00; Cramer’s V=0,330).

 

  1. 32. táblázat: Generációközi programok szervezése különböző fenntartók esetében
dolgozóknak klienseknek
van (fő) van (%) van (fő) van (%)
állami 149 65,93 154 68,14
önkormányzat 81 64,80 97 77,60
egyház 10 100,00 10 100,00
civil szervezet 8 72,73 9 81,82
egyéb 30 46,15 21 32,31

 

A generációközi programokra egyértelműen az egyházak figyelnek oda a leginkább, mind a dolgozók esetében, mind a kliensek esetében a válaszadók 100%-a beszámolt szervezett programokról. Ezt követik a civil szervezetek, amelyek körülbelül háromnegyedére jellemzők ilyen jellegű aktivitások. Valamivel elmaradva tőlük következik az állami-önkormányzati „tömb”, ahol a legkevésbé tűnnek motiváltnak a dolgozók a generációközi programok szervezésére. Azt azonban meg kell említenünk, hogy míg az állami fentartók esetében mindkét kategóriában jellemző a viszonylag passzívabb hozzáállás, addig az önkormányzati intézményeknél a kliensekre irányuló programok aránya megnő, amely arra utalhat, hogy a fenntartó lokális társadalomba való beágyazottsága motiváló erőként hat.

 

A munkaviszony hossza pozitívan befolyásolta azt, hogy írt-e jó gyakorlatot a válaszadó (dolgozói programok esetében: p=0,038, η2=0,099; klienseknek szervezett programoknál: p=0,002, η2=0,145): ez arra utal, hogy a hosszabb ideje egy intézménynél dolgozók jobban rálátnak a programkínálatra.

 

A szöveges válaszokban számos, aránylag ismert, gyakran használt (továbbiakban: tipikus) generációkat összehozó metódust, programot neveztek meg a kérdőívet kitöltők. A dolgozóknak és a klienseknek szervezett programokban számos átfedés volt (általában lehetséges ugyanazt a programot külön megszervezni a dolgozóknak és a klienseknek is, illetve a programok egy része egyszerre lehet nyitott mindkét célcsoport előtt), ezért a továbbiakban együttesen mutatjuk be a szöveges válaszokat.

A következő „tipikusnak” nevezhető programokkal találkoztunk a szöveges válaszokban:

Kirándulás valahová, és az ezzel analóg válaszok (pl. „buszkirándulás”, „dolgozói kirándulás”, „állatkerti program”, „botanikus kert látogatása”, „túrázás”, „közös szülő-gyermek kirándulások”, „strandolás”, „családi piknik” stb.).

Részvétel különböző külső helyszíneken zajló kulturális programokon, amelyben elsősorban a színház (külön is nevesítve a „gyerekszínházi előadások”), mozi, koncert hármassága jelenik meg. Érdekes azonban, hogy sporteseményekre, múzeumokba vagy kiállításokra nem igazán járnak közösen a megkérdezettek, noha szervezni (lásd később), szerveznek ilyen programokat az intézményükbe.

Maguk az intézmények is szerveznek „belső” kulturális-, és sportprogramokat, amelyeken több generáció is részt vesz. Ha nem számítjuk pl. az ünnepeket (lásd később), akkor is igen széles a programok skálája. Egyrészt megjelennek a fenti kulturális programok „házi változatai” is: hangversenyt tartanak az intézményben (vagy akár könnyedebb „esztrádműsort”), megjelenik a filmvetítés („mozivetítés tornateremben”), de a dramatikus tevékenységek is jelen vannak (pl. „színházi est”, „(pedagógusok, mint amatőr színjátszók) előadása”). A paletta azonban itt már színesebb, megjelennek a sportesemények (pl. „sport”, „sportversenyek”, „sportrendezvények”, „sportdélután”, „sportnap”, „oviolimpia”, „aerobic nap”, „focitorna”), kiállítások („kiállítás”, „karácsonyi kiállítás”) is. Több válaszadónál szerepelt az általánosabb tartalmú „kulturális gála” (esetleg „Gála műsor”, „Adventi gála”), „kulturális rendezvények” kifejezés is.

A válaszok igen komoly szeletét jelentik a különböző ünnepek, ünnepségek intézményen belüli megtartása, esetenként külső programokon való részvétel. A megnevezett ünnepi tevékenységek nagyrésze egyházi ünnephez kapcsolódik. Különösen népszerűek a karácsony környéki programok (jellemzően „adventi gyertyagyújtás”, hangverseny, „Adventi est”, „Adventi játszóház”, vásár, börze), húsvétkor pedig a tojásfestéshez kapcsolódó programok. De megjelent a pünkösd is („húsvéti, pünkösdi életképek”), vagy az ortodox Djurdjevdan.

Számos olyan ünnepet is felsoroltak a válaszadók, amelyek egyházi eredetűek ugyan, vagy kapcsolódnak az egyházi ünnepkörhöz, de napjainkra erősen szekularizálódtak. Nagyon népszerű a Mikulás, amelyet a volt szocialista országokban Télapóként is emlegetünk (többen is úgy írták, hogy „Télapóvárás”). Ehhez kapcsolódó speciális program a „Mikulás kisvonat” volt a válaszokban. A Mikuláshoz hasonlóan gyakori volt a farsang is a válaszokban, amelyre időnként valószínűleg más elnevezésekkel is utaltak a válaszadók, mert olyan kifejezésekkel is találkozhattunk, mint a „maszkabál”, vagy az „álarcosbál”. Népszerű még a Mihály napi vásár, a Márton nap, egy válaszban pedig szerepelt az András napi vásár is. Ezek a válaszok már átvezetnek bennünket a néphagyományban fellelhető, az egyházi ünnepektől elszakadó jeles napokhoz. Itt a tavaszi ünnepkör tevékenységei, a majális (volt, aki a májusfa állítást is írta), és a juniális programjai a legnépszerűbbek. Néhány válaszban az ősz és a tél is megjelent: „Novemberi Libanapok, borkereszteléssel”, Luca napja, illetve a legnépszerűbb ebben a kategóriában a szüreti mulatságok voltak. Többen utaltak még – konkrétumok megadása nélkül – hasonló programokra: „hagyományőrző programok”, „Népi kavalkád”, „őszi kavalkád”. Az angolszász hagyományokból egyedül a Halloween jelent meg a válaszokban, illetve ennek egyik eleme, a tökfaragás is többször szerepelt a válaszokban, mint immáron önállóvá vált, glokalizálódott, népszerű tevékenység (pl. „tökfaragó buli”, „Töknap”, „töklámpás készítése”, „tökfaragás”, „tökfesztivál”, „Tökfilkó party”, „Tábortűz tökfaragással”, „Tök jó nap”, „Őszi tökfaragó összejövetel”).

A válaszokban előfordultak nem egyházi jellegű nemzetközi ünnepek, világnapok, jeles napok is. A legjelentősebb az anyák napja, a nőnap és a gyermeknap volt, egy-egy válaszban pedig szerepelt a Föld Napja (egy szlovákiai óvodapedagógus emelte ki ezt külön is) és a Költészet Napja is (magyarországi, vezető beosztásban dolgozó hölgy írta). A könnyedebb lehetőségek közül egy szlovákiai referens válaszában a szilveszter („szilveszteri mulatság”) jelent meg, mint generációkat összehozó munkahelyi program.

Míg a lokális ünnepek (falunap, városnap) többször is megjelentek, addig a nemzeti ünnepek szinte teljesen hiányoztak a válaszokból. Egy-egy alkalommal olvashattunk csak távoli utalást rájuk, pl. „évfordulók”, „történelmi megemlékezések” címszóval, egyszer pedig „Március 15.”-kifejezéssel nevesítve.

A válaszokból úgy tűnik, hogy az egyházi, illetve mélyebben gyökerező (nép)hagyományokhoz kötődő ünnepek azok, amelyekben a legtöbb lehetőséget fedezik fel a vizsgálati személyek munkahelyein a generációközi programok megszervezésére, amelyet a klasszikus, családi szerepekhez jól köthető nemzetközi jeles napok (anyák napja, gyermeknap, nőnap) követnek. A nemzeti ünnepekben ugyanakkor nem látják meg a munkahelyeken a „családosítás” lehetőségét.

A társadalmi szintű ünneplési lehetőségeken túlmenően azonban az intézmények számos belső, lokális ötletekre építő alkalmat is találnak arra, hogy generációkat összehozó programokat szervezzenek (helyi ünnepi alkalmak). Ezek egy része ténylegesen is „nap” elnevezéssel bír: „Idősek Napja”, „Nyugdíjas nap”, „nagyi nap”, „Szépkorúak Napja”, „Mesterségek Napja”, „Manós napok”, „Alma Nap”, „céges nap”, „Az óvoda napja”, „Termés-nap”. Jelen volt még a válaszokban a „Gyermekfesztivál” és a „helyi vasarok” is. A válaszokból jól látszik, hogy nem csak két (szülők, gyermekek), de több generációra is gondolnak a munkahelyek egy részében, amelyet alátámasztanak az olyan válaszok is, mint a „nyugdíjas est”, a „Nyugdíjasok megvendégelése”, vagy a „Nagyszülők köszöntése”, de a búcsúztatások, jubilálások is az idősebb, akár nagyszülői generációt célozzák meg. Számos esetben szerveznek az intézmények ezen kívül univerzálisabb „családi nap” néven futó programokat is.

Az ünnepek sorában megjelennek a személyes ünnepi alkalmak is, amelyek azonban egy-egy esetben több generációt is összehozó programokká válhatnak: „közös születésnapozás”, „névnapok”, de még az „esküvők” válasszal is találkozhattunk. A születésnap, névnap munkahelyi megünneplése, a kapcsolódó felköszöntés közismert ünnepi tevékenységnek számít, de formális helyszíneken ritkán bővül többgenerációs programmá.

A könnyedebb, generációközi programok két központi eleme az evés/ételkészítés, illetve a tánc. Ezek között jellemzően az alábbi programok népszerűek: „főzés”/„családi főzés”/„közös főzés”, „szalonnasütés”, „gulyás verseny”/„gulyásfőzés”, „közös bográcsozás”, de előfordul „vadfőző verseny”, vagy két esetben mézeskalács, mézessüti készítése is, illetve megjelent a közös „fagyizás” is. Az evés/ételkészítés kapcsán több válaszban is megjelent, hogy ezt a programot egyfajta gasztronómiai versenyként is értelmezik, szervezik az intézmények. A táncos mulatságok közül a különböző bálok szerepeltek a leggyakrabban a válaszokban (jótékonysági-; szülői-; farsangi-; batyus-; sőt, brigád bál is), de nem ismeretlen a táncház és a „retro-disco” sem (bizony, a diszkókorszak a szülők, vagy a fiatalabb nagyszülők élményvilágához tartozik ma már). A gyerekek táncfellépését szolgáló Koszorúcska program is szerepelt a válaszokban. És talán az „evős-táncos” kategóriába sorolható a „Suli buli” válasz, esetleg a „pizsiparti” is (ezt egy romániai óvodapedagógus írta). Érdekes módon a néptánc csak egy válaszban jelent meg konkrétan, „Néptáncfesztivál” címszóval (természetesen a korábbi „táncház” is jelenthet néptánc-tartalmat). Esetleg ez arra utalna, hogy az elmúlt évtizedek „néptánc-felfutása” esetleg kifulladóban lenne, vagy pedig arra, hogy a korcsoportos bontások határozottabban vannak jelen ezekben a programokban?

Láthattuk, hogy a gasztronómiai programok átmennek időnként versenybe, vetélkedésbe. A versenyek, vetélkedők számos válaszban fordultak még elő, így ez egy népszerű formája lehet a különböző generációközi tartalmaknak. A versenyprogramok között a sportversenyek dominálnak (néhány speciálisabb esetre az atipikus formáknál térünk vissza), a vetélkedők közül külön is nevesítve, a „Ki mit tud?”, a „tehetségkutató”, és a mesemondás jelent meg. A mesemondás, mint tartalom egyébként is több válaszban szerepelt, pl. mesemondó kuckó formájában is. Úgy tűnik, hogy a „mese”, mint ősi műfaj, továbbra sem tűnt el a közösségépítés eszköztárából.

Több olyan programmal is találkozhattunk a válaszokban, amely szorosabban kötődik egy-egy intézmény-, vagy fenntartótípushoz. Az egyházi fenntartású intézményekben jellemzőbbek (de nem kizárólag csak ott) a közös, több generációt megmozgató szakrális tevékenységek: istentisztelet (akár ökumenikus formában is: „ballagás az óvodában, ballagás az iskolában, tanévzáró és tanévnyitó ökumenikus istentisztelettel egybekötve a református és a katolikus templomban felváltva”), bibliaórák, lelki gyakorlat, vagy áldás (pl. terményáldás, adventi koszorú megáldása) formájában.

A válaszokból kiderült, hogy a jellemzően nevelési intézményekhez (bölcsőde, óvoda, iskola) kapcsolódó programok is kiválóan alkalmasak több generáció megmozgatására: évnyitók és évzárók, nyílt napok, iskolaismertető nap (pl. „sulikóstoló”), iskolalátogatások, beiratkozási programok, „szakmák éjszakája” , illetve egyéb, „tanulással kapcsolatos programok”. A könnyedebb, játékosabb lehetőségek közül megjelentek: a táborok, nyári napközis programok, játszódélutánok, bölcsődekóstolgató, baba-mama klub, ringató foglalkozások. A kézműves délutánok és foglalkozások, alkotóműhelyek, a „mualkotó, barkácsoló d.u.”, illetve a játszóházas programok is sokszor fellelhetők a válaszokban, de ezek már függetlenebb lehetőségek is lehetnek a nevelési-oktatási intézményektől.

A felnőtteknek szóló szakmai, ismeretterjesztő programok is lehetnek több generációt megszólítóak, amelyek három fő típusba sorolhatók: előadások (pl. „Előadások, egészséggel kapcsolatban.”, „Előadások családos látogatása”), workshopok (pl. „Worsoppok, Szemináriumok – a családi nevelés tárgykörben, beszélgetések (pedagógusokkal, pszichológusokkal) a családról, gyerekekről”), továbbképzések, beleértve a tréningeket is („Csapatépitő nap”). Valószínűleg az előbb felsorolt három kategóriába elhelyezhető a bővebben nem kifejtett „Szülők iskolája” válasz is. Elsősorban az egészség témakörében szerveznek olyan szakmai programokat az intézmények, amelyekbe a gyerekek is jól bevonhatók: „egészség délután”, „egészségnap”, „egészséghét”, „Mozgasos, egestsegre neveles.”. Egyéb témában is lehet természetesen „napokat” vagy „heteket” tervezni, azonban ezekhez nem kaptunk túl sok támpontot a válaszokból, tematikus napokként, vagy projektekként, projektzáró eseményekként hivatkoztak rájuk a válaszadók.

Térségünkre nem jellemző az önkéntesség, ez a válaszokban is tükröződött. Ketten utaltak ilyen jellegű tevékenységekre, de azok is csak kinti tevékenységekre korlátozódtak: „Közös udvargondozás”, „Közös udvarrendezés, virágültetés”. Szintén két válaszadónál jelent meg a közös beszélgetések is, amelyeket ugyan – vélhetően – nem szerveznek formális módon az intézmények, azonban alkalmasak lehetnek a generációközi kapcsolatok építésére.

 

A válaszok körülbelül 10 százalékában (dolgozóknak szervezett programok esetében 27 válaszadónál [9,71%], a klienseknek szervezett programoknál 33 válaszadónál [11,34%]) találkoztunk olyan elemekkel, amelyek teljes egészében, vagy egyes részleteiben kevésbé ismertnek, újszerűnek, szokatlanabbnak tűntek (a továbbiakban ezekre „atipikus” programokként hivatkozunk). Tíz olyan válaszadó volt, aki mindkét kategóriában (dolgozóknak – klienseknek szervezett programok) atipikus választ adott. Közülük 6 magyarországi, 4 pedig szlovákiai válaszadó volt, romániai vagy szerbiai egy sem. A 10 válaszadóból 2 óvodapedagógus volt, és 2 iskolában dolgozó tanár, illetve 1 fő közelebbről nem beazonosítható „pedagógus”; 5 válaszadó egyéb szférából jött (pl. védőnő, családsegítő). A 10 intézmény között állami, önkormányzati és civil szervezet által fenntartottat egyaránt találunk, azonban egyházi nem volt közöttük.

A kirándulás, illetve a külső helyszíneken zajló programok között találhattunk néhány izgalmas, – ma már – szokatlan lehetőséget: gyárlátogatás, „testvérfalu látogatása”, „Mezőgazdasági területek látogatása”. Ezen kívül szerepelt a válaszokban a városi programok ajánlása a családoknak, illetve egy hagyományos programtípus tovább gondolása is: „Állatkerti kirándulást szoktunk szervezni rászoruló családoknak, szponzor segítégével.”. A termékbemutatók, mint generációközi programok, megvalósulhatnak külső, de belső helyszíneken is, így akár ebbe a kategóriába („külső helyszíneken zajló programok”) is besorolható lehetőség.

A „család” kérdésköre számos intézményben direkt módon is megjelenik (ezt láthattuk a tipikus válaszoknál is, pl. családi délutánok formájában), és akár innovatívabb megoldásokra is sarkallhatja a munkatársakat. Kifejezetten a családokat megcélzó programok körében találhatunk „Nagymamás délutánok”-at, „mama-papa gyere velünk játszani” programot, „családi szombat”-ot is, de megjelent a céges nap is, mint kifejezetten családi program („családos céges nap”). A munkahelyen történő „bentalvás” is remek generációközi program lehet, ahogy arról egy magyarországi Customer Support Administrator nyilatkozott. A családokat megcélzó szolgáltatások között is találtunk egy ismert, de térségünkben kevésbé kiaknázott lehetőséget, a munkahelyi gyermekfelügyeletet dolgozók számára („Korábban nyári szünetekben a gyerekek bejöhettek a munkahelyre, így felügyeletük megoldott volt, amíg a szülő dolgozott a gyerekek játszottak.”).

Számos helyi kulturális program is lehetőséget nyújt arra, hogy generációkat hozzon össze. Ilyenek a könyvbemutatók, mesefesztivál, „nagyi mesél”-program, és egyéb „közös mesélés”-i alkalmak (a „mese” a tipikus formáknál is többször megjelent, mint generációkat összehozó tartalom!). A különböző programok, bemutatók lehetnek kifejezetten interaktívak is („Interaktív programok, bemutatók”).

Az atipikus válaszokban is erőteljesen megjelennek a különböző ünnepi alkalmak. Ezek egy része az utóbbi évtizedekben jelent meg a térségünkben, közismert, általánosan követett hagyománnyá még nem váltak. A legismertebb (9 válaszban is megjelent) az Apák Napja, amely úgy tűnik, hogy egyre népszerűbb eseménnyé válik; valószínűleg erre a napra gondolt az a válaszadó is, aki „férfi nap”-ról is írt, bár ez alatt érthetett valamilyen nőnapnak megfelelő dolgozói programot is. A válaszokban megjelent még az Anyatejes Világnap és az Európa-nap. Többen is írták a „roma napot”, amely kapcsolódhat is a Nemzetközi Roma Naphoz, de gondolhattak a válaszadók valamilyen egyéb, roma kultúrát bemutató napra is. A helyi ünnepi alkalmak közül a „Pásztortalálkozó” és a Debreceni Egyetem „Youday” programja sorolható a kevésbé megszokott generációközi programokhoz, pedig ezen a területen viszonylag könnyen lehetne még újszerű, formabontó megoldásokat kitalálni, megvalósítani.

Táncos programokkal nem találkozhattunk az atipikus válaszokban, azonban „közös étkezésekkel kapcsolatos alkalmakat” szívesen tovább gondoltak a megkérdezettek munkahelyein. Napjainkban már nem tipikus, hogy disznót vágjon egy kollektíva, de a válaszokat megvizsgálva nem is ismeretlen. Ugyanakkor nem csak a hagyományos ételek hozhatnak össze különböző életkorú embereket, hanem akár egy „reform főzőverseny” is. Ezen kívül jó lehetőség a „Sütés a nyugdíjas klubban”, vagy a „Nyugdíjasok megvendégelése” egyaránt.

A korábban tárgyalt hagyományos sportprogramok (sportnap, focitorna stb.) mellett a fizikumot megmozgató események között találhatjuk a „Közös futás”-t és a „séták”-at, illetve a „séták a természetben” programokat is (a sportprogramokban megjelent a „fogathajtó verseny” is, de nem derült ki a válaszból, hogy ez milyen formában [pl. nézőként, külső programként] érhető el). Az egészségmegőrző programok közé tartozik, hogy a munkahelyen szűrést szerveznek nem csak a dolgozóknak, de a klienseknek is. A lelki egészség megőrzését szolgálja egy helyen a „relaxációs terv” (egy szlovákiai pedagógiai intézmény igazgatóhelyettese írta), illetve van ahol pszichológiai, vagy nevelési tanácsadás is várja a különböző generációk képviselőit.

A szakmai, ismeretterjesztő programok között is fellelhettünk újszerűbbnek ható megoldásokat, például ilyen atipikus program az „ÖKO-nap”, a „Tehetségnap”, a „Tanulási Fesztivál”, és a „Kutatók éjszakája”. A kézművesség egy atipikus válaszban volt felfedezhető, a „Virágkötészeti napok, Virágkötészeti verseny”-ben.

Az intézménybemutatás is remek terepe lehet a generációközi programoknak, amelyek kevésbé megszokott formákban is megvalósulhatnak. Az egyszerű nyílt nap hosszabb időtartamot is felölelhet („nyitott napok”, „szakmakóstoló tábor általános iskolásoknak a szülők bevonásával”), de tartalmában is kibővülhet, és a hagyományos nyílt nap gazdagabb vagy konkrétabb „Nyitott nappá” vagy nyitott programmá (pl. „nyitott óvodai programok”) válhat, akár tematikus program köré szerveződve („Biztosítás kötésre nyílt napok”). Az intézményben folyó munkát jól lehet demonstrálni a vizsgabemutatók segítségével is („Év végi vizsga bemutatók”), amely nem csak a zeneiskolák hagyományos „fegyvertárában” szerepelhetnek, hanem más intézményekben, területeken is bevezethetők (pl. az idézett vizsgabemutatókat megjelenítő választ is egy néptáncpedagógus írta).

Léteznek több generációt megmozgató, adott tematika köré szerveződő csoportok, közösségek vagy képzések is, amelyek nem mondhatók tipikusnak. Ilyen csoport az alumni közösség, az amatőr színjátszók köre, a versmondó kör, vagy a főzőklub is. Képzések közül az online formájú nyelvtanulás is több generációt összehozhat (még ha csak az online térben is), illetve szerepelt a válaszokban a sítanfolyam.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Betűméret növelése
Kontraszt beállítása