Összehasonlító elemzés 19. rész

Generációk közötti kapcsolat megerősítésének lehetőségei és jó gyakorlatai Közép-Európában – Összehasonlító elemzés

  1. rész

Bevezető gondolatok

A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok megismerése és cseréje” címmel végeztünk kutatást az EFOP-5.2.2.-17-2017-00048 projekt azonosító számú „A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok Kárpát-medencei kutatása a Hajdúsámsoni Református Egyházközség és a Családpedagógiai Egyesület együttműködésében” pályázati anyaghoz kapcsolódóan.

  1. április 14. és július 8. között 437 fő töltötte ki a 30 kérdésből álló, Google Űrlapok alkalmazás segítségével létrehozott kérdőívet, amelyet négy országban (Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia), magyar nyelven terjesztettünk, elsősorban a humán szolgáltatási szférában dolgozókat megcélozva. Az online kérdőív sajátosságaiból adódóan egyéb szférák dolgozói is kifejtették, kifejthették véleményüket, tapasztalataikat, de a válaszadók nagy többsége ehhez a hivatásterülethez volt sorolható, például szociális, pedagógiai vagy egészségügyi területen dolgozó volt.

A kérdőív elsősorban generációk közti kapcsolatok erősítését példázó eshetőségek feltárását szolgálta, a családi közösségek összetartásának és erősítésének, valamint a mai családokat megismerő különféle lehetőségeknek a középpontba állításával.

Célunk volt a több generációt megmozgató programokkal kapcsolatos jó gyakorlatok összegyűjtésének a felvállalása a generációkat érintő motivációk feltárásával. Jelen tanulmányunkban az ezekkel kapcsolatos eredményeinket foglaljuk össze.

 

Transzgenerációs minták

 

A kérdőívvel vizsgáltuk azt is, hogy vajon a megkérdezettek hogyan tekintenek az egyes generációkra, mennyire vonzó számukra a nagyszüleik, szüleik életformája, vagy éppen mennyire tapasztalható körükben egyfajta elvágyódás a jövőbe, azaz mennyire gondolják azt, hogy a gyermekeikre jobb világ vár, mint a saját generációjukra.

 

  1. 19. táblázat: Mennyire vonzó a családtagok életformája (nagyszülők, szülők, gyermekek generációja irányában) – ötfokozatú skálán
nagyszülők generációja szülők generációja gyermekek generációja
Átlag 2,87 2,81 3,02
Szórás 1,111 1,167 1,102
Medián 3 3 3
Módusz 3 3 3
Terjedelem 4 4 4

 

A válaszokból az látszik (a 3-as, középső érték körül csoportosultak a válaszok), hogy nincs igazi elvágyódás a megkérdezettek körében se a múlt irányába, se a jövő irányába, mintha a többség elégedett lenne a helyzetével: akkor születtek, amikor születniük „kellett”. A határozottan „elvágyódók” száma, akik az 5-ös értéket jelölték, minden kategóriában 30 körüli (nnagyszülők=32 fő; nszülők=35 fő; ngyermekek=37 fő); az adott generáció életformájának egyöntetű elutasítói, akik az 1-es értéket  jelölték, pedig 50 (11,4%) és 76 fő (17,4%) között mozog (nnagyszülők=67 fő; nszülők=76 fő; ngyermekek=50 fő). A válaszadók tehát inkább elutasítják más generációk életstílusát, mintsem, hogy szívesen „cserélnének” velük. Ez az eltolódás azonban nem igazán jelentős, a többség inkább a semlegesebb skálaértékekben gondolkodott.

A kérdés alapján azt várhatnánk, hogy az „elvágyódó” válaszadók két nagy csoportba sorolhatók, egyrészt vannak „múltorientáltak”, akik számára a szüleik, vagy nagyszüleik életmódja a vonzóbb, és vannak olyanok, akik inkább „jövőorientáltak”. Ez azonban nincs így, mindhárom alkérdés pozitívan korrelál egymással (p=0,00; r=0,317-0,458), ami arra utal, hogy a határvonal nem a múlt/jövő kapcsán rajzolódik ki, hanem abban, hogy valaki jól érzi-e magát a saját generációjában, vagy inkább más generáció életét élné szívesebben.

A hozzáállást nem befolyásolta szignifikánsan sem a megkérdezettek iskolai végzettsége, sem a település jellege, ahol élnek, és az sem, hogy a humán szolgáltatások mely területén dolgozik a válaszadó, vagy egyáltalán ehhez a szférához sorolható-e a munkaköre. Némileg talán meglepő, de a gyermek(ek) nevelése sem befolyásoló tényező, és a családdal együtt élő nagyszülő sem módosítja az „elvágyódás” mértékét. Nem a családban jelenlévő mintáktól függ tehát az, hogy mennyire látjuk vonzónak vagy taszítónak egy másik családi generáció életmódját. Az értékválasztásaink (család, munka, barátok, szabadidő…) szintúgy nem befolyásolja az elvágyódásunk mértékét, tehát nem jelenthetjük ki, hogy azért szeretnénk más generációhoz tartozni, mert a számunkra fontosabb értékek egy másik nemzedék számára könnyebben megvalósíthatók lennének.

Az ország azonban a szülők generációjához való viszonyban már szignifikáns független változó (p=0,00; η2=0,042). Romániában (itt született a legalacsonyabb csoportátlag a három generációs kategóriában 2,44-es értékkel) és Magyarországon inkább elutasítók a válaszadók, addig Szlovákiában és Szerbiában semlegesek a szülők életformája irányában.

 

  1. 20. táblázat: Mennyire vonzó a szülők életstílusa – csoportátlagok (ötfokozatú skálán)

 

Előzetesen is sejteni lehetett, hogy a válaszok összefüggést mutatnak az életkorral. Az összefüggés azonban nem erős, és csak két kategóriában áll fenn. Az életkor emelkedésével lassan, de biztosan nő a nagyszülők és a szülők életformájának az elfogadottsága, vonzereje (nagyszülők életmódja: p=,0,014, r= 0,118; szülők életmódja: p=0,00, r=0,185), azonban a jövő generációjának életmódjának megítélése ettől még nem változik, se nem nő, se nem csökken a jövőorientáció mértéke.

A válaszok alapján kijelenthetjük, hogy a válaszadók többsége elégedett a saját generációja életmódjával, nem réved a múltba, és nincsenek sokan azok sem, akik a jövőtől várnának jobbat. Mindez eléggé általános jelenség a megkérdezettek körében, amelyen csak kis mértékben módosít a válaszadó életkora és az, hogy melyik országban él.

 

Négy kérdésünk vonatkozott a szocializációs folyamatokra, kettő arra, hogy mit sajátítottak el a megkérdezettek a korábbi generációktól, kettő pedig a fordított szocializációs mechanizmusokra vonatkozott, mit adtak tovább a válaszadók a saját szüleiknek, illetve mit sajátítottak el ő maguk a gyermekeik által.

Négy olyan területre kérdeztünk rá a nagyszülőktől, szülőktől tanult tevékenységek közül, amelyek szorosan kötődnek a háztartáshoz, ház körül teendőkhöz: sütés, főzés; háztartási ismeretek (takarítás, mosás, vasalás); varrás, hímzés; kertgondozás.

 

  1. 21. táblázat: Háztartási ismeretek átvétele a korábbi generációktól
% különbség (százalékpont)
Sütés, főzés nagyszülők 259 59,3 21,2
szülők 352 80,5
Háztartási ismeretek nagyszülők 185 42,3 44,4
szülők 379 86,7
Varrás, hímzés nagyszülők 196 44,9 -6,2
szülők 169 38,7
Kertgondozás nagyszülők 263 60,2 -2,8
szülők 251 57,4

 

A válaszok azt mutatják, hogy a sütés, főzés és az általában vett háztartási ismeretek fő forrása inkább a szülők generációja, nem pedig a nagyszülőké. 10 megkérdezettből mindkét kategóriában legalább 8 fő a szülőktől vette át a „mesterfogásokat”, míg a nagyszülői hatások tízből már legfeljebb csak 4 (háztartási ismeretek) – 6 ( sütés, főzés esetében) főnél jellemzőek. A szülői hatások intenzívebb volta a háztartási ismereteknél mutatkozik meg erőteljesebben, több mint 44 százalékpontnyi különbséggel. Emögött vélhetően a háztartási technológiák gyors fejlődése állhat, amellyel a nagyszülők már kevésbé tudják tartani a lépést.

A nagyszülői hatások, ha csekély mértékben is, két tevékenységnél erősebbek a szülői hatásoktól, ez a varrás, hímzés, amely a modern korban visszaszoruló otthoni tevékenység, illetve a kertgondozás.

Négy olyan tevékenységet, ismeretanyagot is megjelölhettek a válaszadók, amelyek túlmutatnak a háztartáson, ház körüli teendőkön: olvasás szeretete, gyermeknevelés, politikai, illetve történelmi ismeretek. Valamennyi területen a szülői hatások az erősebbek, bár a történelmi ismeretek átadásánál már szinte azonos válaszszámok születtek.

 

  1. 22. táblázat: Háztartáson túlmutató ismeretek átvétele a korábbi generációktól
% különbség (százalékpont)
Olvasás szeretete nagyszülők 107 24,5 26,1
szülők 221 50,6
Gyermeknevelés nagyszülők 128 29,3 38,2
szülők 295 67,5
Politikai ismeretek nagyszülők 29 6,6 15,4
szülők 96 22
Történelmi ismeretek nagyszülők 138 31,6 0,9
szülők 134 30,7

 

Míg a háztartáshoz kötődő ismereteknél 38,7-86,7% között mozgott a jelölt tevékenységek aránya a válaszadók körében, addig a nem materiális tevékenységeknél 6,6-67,5% között változnak az arányok. Ez azt mutatja, hogy a korábbi generációknak inkább a praktikus, kézzelfogható tevékenységekben van nagyobb szerepe, az immateriális ismereteknél, tevékenységeknél a válaszadók inkább érzik úgy, hogy a saját útjukat járják.

A korábban említett háztartási ismeretekhez hasonlóan nagy arányban zuhan össze a nagyszülők mintaadó szerepe a gyermeknevelésben is, 38,2 százalékpont a különbség. A háttérben részben az állhat, hogy a nagyszülők nagyon más korban szocializálódtak, mint a szülők generációja, így az „akkor és ott” működő nevelési módszerek ma már kevésbé alkalmazhatók. Másik oki tényező lehet, hogy maguk a megkérdezettek is valószínűleg kevésbé tapasztalták meg a nagyszülők nevelési módszereit a saját gyermekkorukban, mint a szüleik által biztosított családi nevelési hatásrendszert.

Feltűnő, hogy a politikai ismereteket, nézeteket a válaszadók alapvetően nem a szüleiktől (96 fő, a válaszadók alig ötöde) és különösen nem a nagyszüleiktől (29 fő; 6,6%) „szerzik be”. Ez részben a gyorsan változó közép-európai politikai áramlatok, történésekre vezethető vissza, részben pedig arra a sajátosságra, hogy térségünkben az emberek gyakran elzárkózóak a politikai kérdések tekintetében. A történelem megismerésének sem a korábbi generációk „szájhagyománya” a fő forrás, a megkérdezettek mintegy 70%-a látja úgy, hogy ezen a területen más szocializációs, oktatási hatások a jelentősek.

Mind a szülők, mind a nagyszülők esetében lehetőséget biztosítottunk arra, hogy a válaszadók „egyéb” fontos tevékenységet, értéket, normát is megadjanak, amit elsajátítottak az idősebb generációktól. Ezzel a lehetőséggel nagyszülők esetében 66-an éltek (15,1%), míg a szülők esetében 35 fő (8%). Habár a nagyszülők esetében elég sokan írták azt, hogy nem ismerték őket (14 fő), vagy nem jellemző, hogy érdemben tanultak volna tőlük valamit (emögött is állhat az, hogy nem ismerték őket; 4 fő), így is több válasz született (48 fő) az „egyéb” nagyszülői hatásokra, mint a szülőire (a szülőknél nem volt, aki arról írt volna, hogy nem ismerte volna őket, vagy nem tanult tőlük „semmit”). Az „egyéb” választ is adók 37,9%-a (25 fő) írt értékrendbeli elemeket, pl. sokan írták a kitartást vagy a munka és család szeretetét. További 15 fő írt még ehhez kapcsolódó tényezőket, a hagyományok átvételét (pl. mesék, dalok szeretetét; 9 fő), vagy hitéletbeli jellemzőket (pl. imádkozás; 6 fő). A többiek (8 fő) jellemzően praktikus tevékenységeket írtak, pl. állatgondozást (4 fő), vagy barkácsolást, biciklizést és hasonló tevékenységeket.

A szülők esetében bár kevesebb válasz született, de itt valamennyi szöveges magyarázat konkrét tevékenységre vagy értékrendbeli elemre mutatott. A 35 szöveges válasz 74,3%-a (26 fő) vonatkozott valamilyen erkölcsi értékre (pl. kitartás, becsület, emberség), és további 5 válasz is valamilyen általánosabb szemléletmódbeli elemre (pl. kritikai szemlélet, „széles rálátás az élet több területére”). A nagyszülőknél adott válaszokhoz képest visszaszorultak a praktikus tevékenységek (2 fő) és a vallás (csak 1 fő írta). Teljesen eltűnt a hagyományok átadása, és egyedül itt írt egy válaszadó negatív tapasztalatot: „Hogyan ne nevelj gyereket”.

Az, hogy nagyszülői státuszban lévő személlyel él-e a válaszadó [a „nagyszülő” fogalma változhat, attól függően, hogy a család melyik tagjától számítjuk a generációkat], alig befolyásolja azt, hogy mit tanult a nagyszülőktől, tehát a szocializációs színtér ebben az esetben nem a közös háztartás. Két olyan terület volt, ahol a nagyszülővel való együttélés szignifikánsan befolyásolja a nagyszülők irányából kiinduló szocializációs folyamatokat, a háztartás (p=0,002; Cramer’s V=0,146) és az „egyéb” kategóriája (p=0,020; Cramer’s V=0,112). A háztartási ismeretek átadását egyértelműen elősegíti, ha együtt él a nagyszülővel a válaszadó (26 főnél a 40-ből), ugyanakkor az „egyéb” kategóriában egyenesen legátolta a válaszadást, és csak egyetlen szöveges válasz született. Mintha az értékrendbeli, de még a praktikus tudás is némileg értékét vesztené az együttélés során, ugyanakkor a háttérben az is állhat, hogy a nagyszülőkkel együttélő válaszadók szeretnék kihangsúlyozni az együttélési helyzet ellenére is fennálló függetlenségüket.

A szülőktől való átvételt pedig végképp nem befolyásolja, hogy él-e idősebb generáció képviselője a családdal vagy sem, nem volt kimutatható egyetlen tényezőnél sem szignifikáns összefüggés.

A gyermek jelenléte tovább gyengíti a hatásokat. Ha gyermeket nevel a család, akkor a szülők kevésbé figyelnek oda arra, hogy a saját szüleik hogyan sütnek, főznek (p=0,007; Phi=-0,129 [a negatív kapcsolatok érzékeltetésére a Phi együtthatót adjuk meg, amelynek abszolút értéke – lévén 2×2-es táblákról van szó – megegyezik a dolgozatunkban általában használt Cramer’s V értékével]), és a történelmi ismeretekre sem figyelnek már annyira (p=0,047; Phi=-0,095). A nagyszülőktől átszüremlő ismeretekre azonban már nincs hatása a gyermekeknek.

Önmagában az együttélés, az életvitelszerű találkozások tehát – a válaszadók önbevallása alapján – önmagukban nem erősítik fel a szocializációs folyamatokat.

 

Érdemes egy pillantást vetnünk a jelölt területek számára is, amely azt mutatja, hogy a nagyszülők, szülők generációja az élet mekkora területén befolyásolta a válaszadók ismereteit, szocializációját.

A középértékek azt mutatják, hogy a megkérdezettek többsége jellemzően egy területtel többet jelölt meg a szülők (m=4,42; Me=4, Mo=4), mint az időben távolabb eső – nem is feltétlenül ismert – nagyszülői generáció kapcsán (m=3,14; Me=3; Mo=3). Ez a transzgenerációs hatások egyértelmű gyengülésére utal.

  1. 23. táblázat: Hány területre terjedt ki a szülők és nagyszülők generációjának hatása (max. 9)
Nagyszülők Szülők
Átlag 3,14 4,42
Szórás 1,701 1,799
Medián 3 4
Módusz 3 4

 

Mivel a két generáció kapcsán a jelölések száma szignifikánsan korrelál egymással (p=0,00; r=0,303), ezért azt mondhatjuk, hogy vannak, akik úgy érzik, hogy erősebben hatottak rájuk a korábbi generációk – nagyszülők és szülők egyaránt –, mások pedig kevésbé érzik ezeket a hatásokat. Mivel állhat kapcsolatban ez az érzés? Nem volt kimutatható szignifikáns kapcsolat sem a nemmel, sem az életkorral, sem az iskolai végzettséggel, sem azzal, hogy milyen településen él a válaszadó, vagy a humán szolgáltatások mely területén dolgozik.

Ennek ellenére a szülői hatásrendszer nagysága (hány területre terjed ki) nem is teljesen érzéketlen a külső behatásokra, ugyanis ez csekély mértékben, de szignifikánsan függ az országtól (p=0,014; η2=0,024) és attól is, hogy nevelnek-e gyermeket a családban (p=0,007; η2=0,017; a gyermeket nevelők átlagosan kevesebb jelölést adtak, mint a gyermektelenek).

  1. 24. táblázat: Hány területre terjed ki a szülők generációjának hatása országonként (max. 9)
átlag szórás
Szlovákia 4,77 1,821
Magyarország 4,46 1,832
Románia 4,15 1,746
Szerbia 3,6 1,095

 

A néhány gyengébb összefüggés ellenére is inkább azt mondhatjuk, hogy a korábbi generációk fénye (vagy árnya) univerzálisan vetül a megkérdezettekre, és érdemben nem a vizsgált változók befolyásolják azt, hogy a szülői, nagyszülői hatásokat hány területen érzékelik a válaszadók.

 

A kérdőívben két kérdés érintette a fordított szocializációs mechanizmusokat. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy a válaszadó mit tanult a saját gyermekeitől, míg a másik kérdés arra, hogy ő mit tanított a saját szüleinek.

A gyermekektől tanult ismeretek között öt előre megadott válasz vonatkozott a modern technikai eszközökre (mobiltelefon használata; közösségi oldalon (pl. Facebook) való megjelenés; email használata; elektronikus ügyintézés (bank, mobilfeltöltés stb.); érdekes/hasznos weboldalak megismerése), kettő a szimbolikus önkifejezési formákra (öltözködés, modern szóhasználat), egy pedig a politikai ismeretekre.

A válaszadók szülei irányába megnyilvánuló ismeretátadó, szocializációs folyamatoknál is szerepeltek a fenti opciók, amit – az életkori sajátosságok miatt – kiegészítettünk még további két tétellel, a „sütés, főzéssel” és a „háztartási ismeretekkel (takarítás, mosás, vasalás)”. Mindkét, a gyerekektől átvett, mind a szülőknek átadott mintákra vonatkozó kérdésnél lehetőség volt „egyéb” kategóriát is használniuk a válaszadóknak, ahol szövegesen megadhattak egyéb területeket is. Ezzel szép számmal éltek is a megkérdezettek.

 

A gyerekektől tanult, átvett mintázatoknál (kizárva azokat, akik nem nevelnek legalább egy gyermeket a családjukban, így N=369) átlagosan 2,28 (s=1,520) választ jelöltek meg a megkérdezettek, legtöbben (N=168) ugyan csak egy választ jelöltek, de a medián így is már 2-nél volt. Sőt, voltak, akik bátran jelöltek meg területeket (ebben szerepet játszott az is, hogy 5 opció vonatkozott az informatikai ismeretekre) és 35 fő (9,49%) 5-8 közötti válaszszámot adott (ebből 3 vagy 4 informatikai területet megjelölve). A válaszadók jelentős része tehát elismerte azt, hogy a fordított szocializációs mechanizmusokban akár ők is lehetnek a „fogadó fél”. Minél magasabb a válaszadó életkora, annál inkább érzi ezt (p=0,00; r=0,552).

Ezek az értékek azonban még így is elmaradnak a szülők irányában megnyilvánuló ismeretátadástól, azaz attól, amikor a válaszadó „tanítói” szerepkörben működik.

Az átadott minták számánál az átlag 2,86 volt (s=1,463), a leggyakrabban előforduló válaszszám 2 volt, a medián pedig 3-nál található. A maximum jelölésszám azonban itt csak 7 volt, de a legalább 5 jelölést adók száma már 60 főre (13,73%) emelkedett. Az eredmény azonban szorosabbnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a tanítói szerepkörnél eleve kettővel több opció volt megadva (11), bár ennek, mint ezt majd látni fogjuk, nincs gyakorlati jelentősége.

A szülők irányában megmutatkozó „tanítói” szerepkör is összefügg a válaszadó életkorával, azonban az összefüggés fordított (p=0,00; r= -340), azaz az életkor növekedésével egyre kevesebb területen érzik úgy a válaszadók, hogy ismeretátadók lennének a szüleik irányában. A háttérben több tényező is állhat, az elhunyt szülőkkel kapcsolatos, fokozatosan megkopó emlékektől kezdve a fiatalabb korosztály kritikusabb szemléletmódján keresztül az informatikai ismeretek életkorspecifikus vonásaiig.

A fenti eredmények mindenesetre azt mutatják, hogy a válaszadók a fordított szocializációs helyzetekben inkább érzik úgy, hogy „tanítók”, semmint „tanulók”. A különbségek azonban nem feltétlenül markánsak, és sokan hajlandók elismerni azt, hogy a gyermekeiktől is átvesznek tudáselemeket, viselkedésmódokat.

Vegyük szemügyre a válaszok belső szerkezetét is!

 

  1. 25. táblázat: Fordított szocializációs helyzetekben közvetített tudás- és viselkedéselemek
átvett (N=369) átadott (N=437)
% %
mobiltelefon 149 40,4 358 81,9
közösségi oldalak 135 36,6 218 49,9
email 0 0 0 0
e-ügyintézés 76 20,6 215 49,2
weboldalak 149 40,4 157 35,9
öltözködés 62 16,8 106 24,3
szóhasználat 175 47,4 110 25,2
politika 12 3,3 67 15,3
egyéb 84 22,8 21 4,8
főzés 0 0
háztartás 0 0

 

Az adatsorokból azonnal szembetűnik, hogy egyetlen kivétellel, nincs olyan terület, amely a családok több mint a felében releváns lenne. A látványos kivétel a mobiltelefon használata (358 fő; 81,9%), ahol a válaszadók inkább tanítói a saját szüleiknek, semmint tanulók.

Jól látszik, hogy vannak „tabuterületek”, amelyekben a fordított szocializáció nincs jelen, vagy a válaszadók ezt valamiért nem vallják be. Az egyik az email használata, amelynél nem volt olyan válaszadó, aki azt jelölte volna, hogy annak használatát a gyermekeitől tanulta, de még azt sem, hogy ő lett volna a szülei „tanítója”.

A szülőkre irányuló hatásoknál a külön kiemelt főzést és háztartást szintén senki nem jelölte. Kézenfekvő válasz lehet erre, hogy a szülői generáció hatása túl erős a „fiatalok” irányában, és ezért a fordított szocializációnak nincs jelentősége. A háttérben ugyanakkor még két, akár egymást erősítő tényezőt is sejtünk: egyrészt a (nagy)szülők generációja ellenáll a hatásoknak, nehezen hajlandó új fogásokat elsajátítani a konyhában, például számukra esetleg már túl idegen egy-egy reformkonyhai megoldás. A másik, hogy ez a terület ténylegesen is „tabu” a válaszadóknak: a háztartás olyan területe az életnek, amelyben „tanítónak” lenni tiszteletlenség lenne a szülők irányában.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Betűméret növelése
Kontraszt beállítása