Generációk közötti kapcsolat megerősítésének lehetőségei és jó gyakorlatai Közép-Európában – Összehasonlító elemzés
- rész
Bevezető gondolatok
„A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok megismerése és cseréje” címmel végeztünk kutatást az EFOP-5.2.2.-17-2017-00048 projekt azonosító számú „A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok Kárpát-medencei kutatása a Hajdúsámsoni Református Egyházközség és a Családpedagógiai Egyesület együttműködésében” pályázati anyaghoz kapcsolódóan.
- április 14. és július 8. között 437 fő töltötte ki a 30 kérdésből álló, Google Űrlapok alkalmazás segítségével létrehozott kérdőívet, amelyet négy országban (Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia), magyar nyelven terjesztettünk, elsősorban a humán szolgáltatási szférában dolgozókat megcélozva. Az online kérdőív sajátosságaiból adódóan egyéb szférák dolgozói is kifejtették, kifejthették véleményüket, tapasztalataikat, de a válaszadók nagy többsége ehhez a hivatásterülethez volt sorolható, például szociális, pedagógiai vagy egészségügyi területen dolgozó volt.
A kérdőív elsősorban generációk közti kapcsolatok erősítését példázó eshetőségek feltárását szolgálta, a családi közösségek összetartásának és erősítésének, valamint a mai családokat megismerő különféle lehetőségeknek a középpontba állításával.
Célunk volt a több generációt megmozgató programokkal kapcsolatos jó gyakorlatok összegyűjtésének a felvállalása a generációkat érintő motivációk feltárásával. Jelen tanulmányunkban az ezekkel kapcsolatos eredményeinket foglaljuk össze.
Néhány válaszban, a korábbiakban említett ÖKO-napon túlmenően is, megjelent az ökológiai szemlélet, akár az önkéntességgel kombinálódva: „kertgondozás”, „szemétszedés erdőben vagy réten”, és a különböző „munkadélutánok” (akár egyéb eseményekhez, pl. Adventhez kapcsolódóan is), amelyek magukban rejtik az intézményért való társadalmi munka lehetőségét is. Egy romániai irodai dolgozó a „természet védő mozgalmak”-at is írta, amelyek megjelennek a munkahelyén.
Néhány válaszban megjelent a direkt segítségnyújtás másoknak, mint generációkat összehozó program. Ez leginkább valamilyen adományosztás, csomagosztás formájában valósul meg, és jellemzően karácsonyhoz kapcsolódik, például „karácsonyi jótékonykodó akció” formájában. Egy válaszban szerepelt – bővebb kifejtés nélkül – a „Nővédelem” is (a választ adó személy magyarországi védőnő volt).
Áttekintve a tipikus és atipikus generációközi programokat, 18 kategóriát tudtunk meghatározni, amelybe a generációközi programok besorolhatók (valamennyi kategória számos konkrét lehetőséget rejt magában). Ezeket az alábbi áttekintő táblázatban foglaltuk össze:
- 33. táblázat: Klienseknek és dolgozóknak szervezett generációközi programok fő kategóriái
Kirándulás |
Részvétel külső helyszíneken zajló kulturális programokon |
Intézményen belüli kulturális programok |
Intézményen belüli sportprogramok |
Ünnepek, ünnepségek |
Intézményi ünnepi alkalmak |
Evéshez, ételkészítéshez kapcsolódó programok |
Táncos programok |
Versenyek, vetélkedők |
Közös szakrális tevékenységek |
Nevelési intézmények speciális programjai, szolgáltatásai (pl. nyílt napok, táborok) |
Alkotó alkalmak (pl. kézműves délutánok) |
Szakmai előadások, ismeretterjesztő programok |
Tanácsadás |
Képzések (online is) |
Klubok, „körök” |
Egészségügyi szűrések |
Önkéntesség |
A programok megvalósítása természetesen nem mindig egyszerű. Különböző nehézségekkel, kihívásokkal kell megküzdenie a programszervezőknek. A felmerülő problémák áttekintése tanulságos segítséget adhat nem csak a programszervezőknek, de azoknak a szakembereknek is, akik a programszervezők segítését, esetleg képzését vállalják fel. Nyíltvégű kérdéssel vizsgáltuk, hogy milyen problémákkat kell megoldaniuk azoknak a programszervőzöknek, akik több generációt is megcélzó, összehozó programokban gondolkodnak.
A 437 válaszadóból 365-en (83,52%) osztották meg velünk ezirányú tapasztalataikat, gondolataikat. A fennmaradó 72 szöveges válasz esetében a megkérdezett nem tapasztalt nehézséget, vagy nem tudott biztos választ adni a kérdésre, esetleg a válasza nem tartalmazott értékelhető információt (pl. valamilyen formában kihagyta, kihúzta a kérdést) A bizonytalan válaszok mögött döntő módon a saját tapasztalatok hiánya állt (pl.: „nincsenek tapasztalataim ezügyben”).
A felmerülő, kezelendő problémák jórészt a programok tematikájából adódik, 133 válaszadó (36,4%, N=365) írt arról a nehézségről, hogy nehéz a közös téma megtalálása, olyan program kialakítása, amely minden korosztály érdeklődését felkelti. Néhány jellemző válasz a kategóriából: „Olyan program elemek szervezése, kitalálása, mely több generációt érdekel.”; „Minden generációnak más az érdeklődési köre.A fiatalokat és a gyerekeket nem fogja lkötni az ami az idősebbeknek szól”; „mindenki számára egyideüleg tartalmazzon érdekességeket, élményt.”; „A legnagyobb kihívás egy ilyen program megszervezésében talán az, hogy minden generációnak a megfelelő programot biztosítani. Azért, hogy mindenki élvezhesse a tevékenységeket.”. Az egyik válaszadó így fogalmazta meg a mögöttes okokat: „teljesen eltérő igények és világszemlélet”. A válaszokból az derült ki, hogy a programszervezők ezt a problémát általában a közös pontok megtalálásával próbálják orvosolni (pl. „A hasonló érdeklődés keresztmetszetének megtalálása”; „a közös hang és érdeklődés megtalálása”; „…a különböző igényeket nem könnyű egységesíteni”), nem pedig differenciálással. Úgy tűnik tehát, hogy a generációközi programok elterjesztése nem járhat tematikai paradigmaváltás nélkül, az „aki nem lép egyszerre” államszocialista örökségünket hátrahagyva az egyéni (és életkori) sajátosságok tudomásulvételét, az arra való sokszínű reagálást kellene megerősítenünk.
A generációk közötti különbségektől – vélhetően – független tematikai problémák 16 főnél jelentek csak meg (4,4%), jellemzően az izgalmas, érdekes, szórakoztató, jó hangulatot teremtő témák kiválasztása, megtalálása kapcsán. Például: „A jó és aktuális témaválasztás”; „Mindig legyen valami új, a bevált program mellett”; „Unalom elűzése”; „Szórakoztatás megszervezése”.
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a programok tematikájának kialakításában a döntő nehézséget a generációk eltérő érdeklődése jelenti a szervezők számára (36,4%), nem pedig úgy általában a témaválasztás, az aktuális, érdekes témakörök, programpontok megtalálása (4,4%).
Az érdeklődésen, a tartalmi kérdéseken túl is problémát jelenthet a generációk eltérő jellemzőinek kezelése (24 fő; 6,6%). A válaszokban többször visszaköszöntek az eltérő fizikai igények, „terhelhetőség”, például: „Ne legyen fárasztó az idősebbeknek sem..”; „Eltérő tempó, faradekonysag”; „Hogy mindenkinek érdekes és komfortos legyen. Ne hozzuk kellemetlen helyzetbe az időseket sem azzal, hogy olyan aktivitásokba vonjuk be őket, amik nem komfortosak számukra.”; „Hogy mindenkinek megfelelően, ha kirándulás bírják az idősebbek is és a gyerekeknek is érdekes legyen”. Néha az érdeklődésen túlmutató kognitív elemek is megjelentek a válaszokban (pl.: „Az mindenki számára érthető legyen”; „másképp gondolkodnak ugyanarról a dologról”), vagy általános, valószínűleg több területre utaló megjegyzéseket írtak a válaszadók (pl.: „Több igénynek kell megfelelni”; „[Mindenkinek legyen vonzó], tudjon bekapcsolódni.”).
A program tartalmi kérdései – elsősorban a generációs különbségek kezelése szempontjából – jelentik a legnagyobb problémakört a programszervezésben. Ez egy nagyon szerencsés eredménynek mondható, hiszen a tartalmi kérdések azok, amelyekhez talán a legkönnyebb segítséget nyújtani, például jó gyakorlatok gyűjtése és megosztása révén, vagy különböző ötletgeneráló eljárások (pl. brainstorming) segítségével.
A tartalmi kérdések (eltérő érdeklődés, eltérő igények figyelembevételével) mögött minden egyéb tényező háttérbe szorul. A legjelentősebb problématerület a tematikai kérdések után az időtényező volt. A mindenkinek megfelelő időpont megtalálása – amely több generáció esetében korántsem egyszerű kihívás – 53 válaszban (14,5%; N=365) fogalmazódott meg. Például: „Időpontok egyeztetese”; „Mindenki időhiányra panaszkodik, nehéz olyan időpontot találni, ami mindenkinek megfelel.”; „Azon a napon mindenki szabad legyen! Szülők cserélnek a munkahelyükön, vagy szabit vesznek ki.”; „Főként a legnagyobb probléma úgy alakítani, hogy mindenkinek megfelelően az időpont. Közös szavazassal szoktuk eldonteni.”. Négy olyan válasz is született (1,1%), amelyben az időtényező, az eltérő generációs sajátosságok miatt, mint időtartam-probléma jelent meg, azaz a programok hosszát nehéz jól meghatározni, kitalálni, (pl.: „Az időintervallum nagysága”), vagy maguk a programok időigényesek (pl. „Idővallum, mindenki választhasson a neki megfelelő programokból”; „… idoigenyes es nincs ra olyan sok lehetoseg, az emberek elfoglaltsaga miatt”). Az idő mellett a másik nagy dimenzió, a tér, már sokkal kisebb problémát jelenthet a szervezők számára – a tér, helyszín problematikája csak 10 válaszban (2,7%) jelent meg. Néhány jellemző válasz ezek közül: „Helyszűke”; „Marad-e férőhely a családtagok számára a törzstagságon kívül”; „A közösségi tér megléte”. Többgenerációs programoknál több résztvevővel kell számolni, így korántsem mindig könnyű megtalálni a megfelelő helyszínt.
A tematika és idő után a harmadik legnagyobb tényezőcsoport (de már 10% alatti előfordulással), a motiválatlanság, érdektelenség, rosszabb esetben a direkt ellenállás a generációközi programokkal szemben. 31 fő (8,5%) számolt be motivációs problémákról, amely szinte kizárólag a résztvevőket érinti, nem pedig a programszervezői szándékot, például: „Aktív részvételre ösztönözni a szülőket!”; „érdektelenség”; „Legyőzni a közönyt”; „Mindenkinek felkelteni az érdeklődését.”. Mindössze 4 olyan válasz volt (1,1%), ahol az egyszerű motiválatlanságon túlmutató problémát lehetett érzékelni, elsősorban az intézmény részéről: „Az intézmény nem fordít kellő figyelmet a többgenerációs programok szervezésére. Véleményem szerint az intézményben nincs olyan személy, aki felelősséget vállalna a programok szervezésében.”; „A fenntartó hozzáállása”; „Nem cél a több generációs rendezvény. Max családi nap. Ferj/feleség plusz kis gyerekek”; „közös v.eltérő érdekkör,de lehet, hogy mindenki csak magával törődik, s ezért nem akarnak közös programokat”.
Az eddig áttekintett válaszokból az rajzolódik ki, hogy a fő probléma az olyan tematika kialakítása, amely igazodik az eltérő generációs sajátosságokhoz, illetve a megfelelő időpont, időtartam megtalálása. Biztató eredmény, hogy a szándék alapvetően meg van az ilyen programok iránt, a válaszadók mindössze egytizede számolt csak be ezirányú nehézségekről. Meglepő eredmény, hogy az anyagi finanszírozást is csak nagyon kevesen látják akadályozó tényezőnek, a válaszadók csupán 3%-a (11 fő) írt ilyen jellegű nehézségekről (pl. „Anyagi forrás hiánya.”; „A minimális költségvetés”).
A válaszok néhány százalékában jelent meg a résztvevők valamilyen érzelmi vagy viselkedésbeli deficite, problémája. A legtöbben (9 fő, 2,5%) a résztvevők empátiahiányát emelték ki (pl.: „egymás elfogadása, tisztelete, közös “hang”megtalálása”; „Tolerancia, empátia”; „Az emberek már nem figyelnek oda egymásra…ezen változtatni ugyan lehet de kérdéses h akarunk e”). Nyolcan (2,2%) kifejezetten az idősebb korosztály viselkedését, hozzáállását kritizálták, pl.: „Érdektelenség, nyűgnek élik meg az idősebb generációk”; „Gondolkodás,az idősebbek mindig azt hiszik mindent jobban tudnak és ritkán fogadnak el a fiatalabbak véleményét, sőt sokszor meg sem hallgatják” (ezt egy 42 éves szerbiai, falun élő tanárnő írta); „Előfordul, hogy az idős emberek nem szívesen jönnek el. Ezen pici meggyőzéssel próbálkozunk változtatni, de ez sem mindenkinél sikeres.”. Ezekben a válaszokban azonban megjelent az is, hogy az érzékelt problémák mögött nem feltétlenül az idősebb korosztály habitusa áll, hanem egyéb, külső tényezők, pl.: „Hogy a nagyszülők még nem nyugdíjasok, ezért nem vesznek annyira részt a gyerekek nevelésében, ezért nem is igényük részt venni a programokon.”. A fiatalabb korosztályt mindössze ketten tették meg bűnbaknak: „Gyerekek figyelmezettlensége”; „A felgyorsult Alfa generáció lassan nem képes érzelmekre, a szülők, pedagógusok nehezen bírkóznak meg a helyzettel.” (ezt egy 43 éves, falun élő romániai óvónő írta). A „bűnbakképző” válaszokban a 10 válaszadóból legalább 8 pedagógus volt (ezen kívül 1 fő igazgató, és 1 fő műtős), kizárólag falun, vagy kisvárosban élők, és az átlagéletkoruk 40,2 év volt. Korántsem arról van tehát szó, hogy a fiatalok vádolnák az idősebbeket, vagy az idősebbek a fiatalokat. Inkább a középkorú, kisebb településeken élők érzik azt, hogy egyes generációk önmagukban problematikusak lennének. Néhány válaszban (3 fő; 0,8%) tetten érhető volt az a jelenség (probléma?), hogy a programok elsősorban a gyermekekre fókuszálnak. Ezt inkább pozitívan élik meg a válaszadók (pl.: „Mi mindig a gyerekre fókuszálunk a programszervezésben. Ha ők jól érzik magukat, akkor a zülők, nagyszülők is elégedettek.”), annyiban azonban jelenthet ez a törekvés gondot, hogy így más generációk túlzottan háttérbe szorulhatnak, vagy akár „el is tűnhetnek” (pl. „Az általunk szervezett programokon a középiskolások vesznek elsősorban részt. Nekik ritkán fontos a szülő jelenléte.”).
Az együttműködést, a programok szervezését kommunikációs nehézségek, félreértések, vagy éppen a kommunikáció hiánya is akadályozhatják. Négy válaszban (1,1%) jelent ez meg: „Az egymás meg nem értése: egy nyelvet beszélnek, de kellene egy szótár. Minden korosztály mást akar…”; „Beszélgetések”; „A közös nyelv hiánya”; „Megtalálni a megfelelő kommunikációs csatornat”. Ugyanakkor a modern kor digitális eszközei, kihívásai a problémákért – a válaszok alapján – aligha tehetők felelőssé. Mindössze 3 válaszban (0,8%) szerepeltek ilyen jellegű utalások: „A digitális világ hátrahagyása”; „A napjainkban egyre gyorsuló életritmus és a technikai fejlődésből adódó generációs szakadék.”; „Nem azonos az érdeklődés, mindenkinél van mobil és mindenhol van internet”.
28 fő (7,7%) adott komplex szöveges választ, amelyben több tényezőben, vagy ezek összjátékában látták a nehézséget, illetve 22 fő (6%) válasza tartalmazott egyetlen, ám egyedinek tekinthető egyéb tényezőt. Például többen valamilyen konkrét programot adtak meg, konkrétabb probléma megjelölése nélkül (pl.: „Színház”; „Közös ebéd (…)”), vagy általános választ fogalmaztak meg (pl. „Szervezes”; „Eleve kihívás a családi program.”). Érdemes azonban alaposabban is megnéznünk az érdemi válaszokat, mert komoly tanulságokkal szolgálnak. A legfontosabb talán, hogy a generációközi problémákat a válaszadók nem kötik össze etnikai kérdésekkel. Csupán két válaszban szerepelt ilyen utalás: „Etnikai hovatartozás (…)”; „(…) multikulturalitas”.
Három válaszban szerepeltek mobilitási problémák: „mobilitás hiánya”; „Utazás”; „Kirandulas a termedzetben”. Emögött természetesen nem csak a generációk esetleg eltérő nyitottsága, de egyéb tényezők is állhatnak, pl. anyagi problémák, vagy a fizikai erőnlét kérdései (nem csak az idősek, de például a kisgyermekek esetében is). Szintén három válaszban jelentek meg a kapcsolattartás kérdései. Két esetben problémaként: „(…) kapcsolattartás hiánya”; „Hírdetés (…)”. Egy esetben azonban egyben a megoldás részeként is: „A célszemélyek megszólítása (…) Mindent igyekszünk előre átgondolni és több platformon meghirdetni, akit lehet szóban megszólítani”.
Voltak olyan tényezők is, amelyek csak egy-egy válaszban jelentek meg, azonban fontos, átgondolandó szempontokkal gazdagítják a generációközi programok szervezésének kérdéskörét:
- „fotózás” (a személyiségi jogok kérdése többgenerációs programok esetében is kiemelkedő jelentőségű);
- „(…) ötlethiány (…)” (ez bármilyen programszervezés kapcsán probléma lehet, így jelen esetben is – a jó gyakorlatok megosztása, továbbadása éppen ezért fontos, támogató, kisegítő lehetőséget nyújt a probléma kezelésében);
- „zene” (a generációk eltérő igénye, ízlése ezen a területen különösen erőteljesen megjelenhet);
- „Elfogattatni az igényes kúltúrális progamokat (…)” (ez általános problémaként jelentkezhet bármilyen program megszervezése esetében, és így természetesen a több generációt megmozgató események során is kihívás lehet);
- „… a szülők nyugodtak lehetnek afelől, hogy a gyerekek biztonságban vannak a programok alatt.” (a biztonsági kérdések tényleg kiemelkedő jelentőségűek ott, ahol gyermekek is jelen vannak, de természetesen ez nem történhet „elkülönített gyermekfelügyelettel”, hiszen akkor nem beszélhetünk valódi generációközi programról);
A fentieken kívül említettek még konkrét szervezési problémákat is a válaszadók (pl. „maga a szervezés, a szükséges eszközök biztosítása”; „A program koordinálása a nagy létszám (10 csoport) miatt”), de még az időjárási viszonyok is okozhatnak fennakadásokat („… az ido is kedvazzen”). Egy válaszadó pedig a szeretet fontosságát emelte ki, egyúttal a szabadon választhatóság problémájára is rávilágítva: „… De főképp, hogy szeretetből történjen meg és ne kötelezettségként tekintsenek ezekre az alkalmakra a szülők, nagyszülők.”.
- 34. táblázat: A válaszokban megadott problémák, nehézségek főbb kategóriáinak áttekintése
Problémák, nehézségek | fő | % |
minden korosztálynak érdekes legyen, a közös téma megtalálása | 133 | 36,4 |
mindenkinek megfelelő időpont megtalálása | 53 | 14,5 |
motiválás, érdektelenség | 31 | 8,5 |
egyéb generációs különbségek (pl. fizikai állapot) | 24 | 6,6 |
színes, izgalmas programok megtalálása | 16 | 4,4 |
anyagi finanszírozás | 11 | 3 |
megfelelő helyszín biztosítása, szűkös hely | 10 | 2,7 |
empátia hiánya | 9 | 2,5 |
problémák nagyszülőkkel, idősekkel | 8 | 2,2 |
időintervallum, a program hossza | 4 | 1,1 |
kommunikációs nehézségek | 4 | 1,1 |
ellenállás a programokkal szemben | 4 | 1,1 |
a fókusz a gyerekeken van | 3 | 0,8 |
digitális világ kihívásai | 3 | 0,8 |
problémák a gyerekekkel | 2 | 0,5 |
komplex válasz | 28 | 7,7 |
egyéb | 22 | 6 |
A válaszadók által felsorolt problémák, nehézségek nem mutatnak (a megfelelő adattisztítás után sem) szignifikáns összefüggéseket egyetlen fontosabb háttérváltozóval (pl. ország, fenntartó, munkakör, életkor, hány éve dolgozik az adott intézményben) sem. Ez arra utal, hogy a megadott problémakörök univerzálisan jelentkezhetnek bárhol, bárkinél, akik generációkon átívelő programok szervezésére vállalkoznak.