- A családokkal való együttműködés és a családok megismerése
Ki ajánlja: Pivók Lászlóné Gajdár Klára, Családpedagógiai Egyesület esztergomi régióvezetője az Óvodai Nevelés országos szakmai folyóirat munkatársa, aki rendszeres előadója és publikálója a civil szervezetnek.
Jelen pályázati projekt nyitó és zárókonferenciáin is tartott előadásokat, belföldi és külhoni tanulmányutakon is járt, szervezett és tartott műhelymunkákat. Többször tudósított a projekt eseményeiről, programjairól szakmai folyóiratokban és adott interjút a Katolikus Rádiónak is, melyek felkerültek az Egyesület honlapjára is. Mindezek mellett több szakmai kötet szerzője, és több tanulmánya is megjelent a Családi Nevelés kötetekben.
Mit ajánl:
A család társadalmi szerepének értelmezését, alapozó fontosságát a családokkal való együttműködéshez és a családok megismeréséhez.
A magyar társadalomban a család tradicionálisan fontos helyet foglal el. Az elmúlt évtizedek szociológiai és demográfiai vizsgálatai bizonyították, hogy az emberek számára a család fontosabb, mint az élet egyéb területei (munka, szabadidő, egyéb társas kapcsolatok stb.).
A család úgy az egyén, mint a társadalom szempontjából nagyon fontos szerepet tölt be. Családi közösségbe születünk, ebben nevelkedünk, majd egy általunk kialakított új családban folytatjuk életünket.
A család tanítja meg a gyermeket a nyelvre, amelyen beszél, és itt tanulja meg az első gondolkodási sémákat. A családban tanulja meg a gyermek a másik emberhez való viszonyulás alapjait azáltal, ahogyan a szüleivel, testvéreivel viselkedik Ebben a folyamatban a szülők a modellek.
A család őrzi az emberi magatartásnormákat, erkölcsi követelményeket, és az erkölcsi tartáson kívül a felnövő generáció nyelvi hátterét is a család biztosítja.
A szülői minta, a megküzdési módok, amelyeket a szülők közvetítenek felé, bevésődnek a gyerekekbe. Ha otthon azt tapasztalják, hogy a felmerülő akadályok az élet természetes velejárói, amelyek leküzdéséért tenni kell és lehet is, ők is cselekvő, sorsukat kezükbe vevő, küzdőképes felnőttekké válnak.
Fontos, hogy lássák szüleik sikereit, és annak örömét. Ezzel szemben, ha olyan családban nőnek fel, ahol nincsenek időről-időre kitűzött, elérhető célok, valószínűleg ők sem válnak a siker érdekében kezdeményező, útkereső emberekké. Nem kell a szülőknek tökéletesnek lenniük ahhoz, hogy gyermekük szemében inspiráló példaképpé váljanak. Sőt: nem is lenne egészséges, hiszen nem volna őszinte. Az is érték, ha szülőként megmutatjuk gyengeségeinket, láttatjuk bukásainkat, és mindazt az erőfeszítést, amit a talpra állás és a siker érdekében teszünk.
A család funkciói közül, most a szocializációs funkciót emelem ki, mert a család rendkívül fontos szerepet tölt be az értékközvetítésben, a kulturális tőke átörökítésében.
A szülők dolga, hogy elindítsák a gyermekeket a felnőtté válás útján, mely során a társadalom tiszteletbeli tagjává válnak. A család szerepe a társadalomban a nevelés köré is épül.
A családban folyik az elsődleges szocializáció. Itt sajátítja el a gyermek az egyén társadalmi létéhez, az együttéléshez, a beilleszkedéshez szükséges szabályokat, normákat, követendő értékeket.
A család, mint társadalmi intézmény számos válsággal is küzd. A válságjelenségek megnyilvánulnak olyan tényekben, hogy egyre kevesebb a hagyományos, ideálisnak tekintett családmodellben élők aránya, hiszen csökken a házasságkötések száma; változatlanul magas arányú a válás; a csökkenő termékenység mellett egyre több gyermek születik házasságon kívül.
A családi élet válságával minden bizonnyal szorosan összefüggenek olyan jelenségek is, mint a különböző függőségek, szenvedélybetegségek, a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyerekek magas száma.
Szólni kell az érzelmi szükségleteket kielégítő családi funkcióról is. hiszen egyre nagyobb a jelentősége napjainkban az érzelmi szükségletek kielégítésének. Az ember társas lény, egyedül nem létezhet. Ennek az igényének kielégítésére a legalkalmasabb mikrocsoport a család.
A család funkciói közé sorolható szociológiai szempontból a társadalmi státusok, rétegek újratermelése, amely neveléssel, szocializációval, értékátadással valósul meg.
Nagyon fontos feladata a családnak az is, hogy fokozza az érzelmi teherbírást.
Nincs két egyforma család, minden családnak megvannak a sajátos jellegzetességei, szabályai, jellemvonásai.
Krízisek akkor alakulnak ki, ha a családi funkciók nem tudnak rugalmasan igazodni az új helyzetekhez.
A családokkal való együttnűködés eredményességének első lépése a családok megismerése, mely több lépésben ajánlott!
Megismerés 1. lépése
A gyermek intézménybe, illetve felzárkóztetásra-speciális fejlesztésre kerülése előtt a családok előzetesen ismerkedjenek meg az adott intézménnyel, az ott dolgozó szakemberekkel.
Megismerés 2. lépése
Ezt követi, – amikor már intétménybe kerül a gyermek, illetve igénybe veszi az adott szakszolgáltatást – hogy az ott dolgozók megismerjék a családok helyzetét és a gyermeket is.
Ehhez adhat segítséget ez a Szülői kérdőív: Milyennek látja gyermeke magatartását?
Otthoni játékban: elmélyült – gyakran változtatja játékait – kitartó – sokat rajzol – konstruál – egyedül játszik – testvérével – szülővel – játszótárssal – nagyon igényli a társaságot – játékait elrakja – nem rakja el – segítséggel – vigyáz játékeszközeire – egyéb
Családi kapcsolatokban: szófogadó – engedelmes – vitatkozó – ellenszegülő – családi szokásokat betartja – tekintélytisztelő – családi munkamegosztásból szívesen kiveszi részét – nem segít – ragaszkodó – igényli a találkozásokat családtagokkal – féltékeny testvérére – nem féltékeny – kötődik – egyéb
Melyek az eredményes nevelési módszereik: magyarázat – simogatás – parancsolás – szabályok következetes betartása – büntetés – segítségadás – megértő figyelem – sok beszélgetés – figyelem elterelés – élménynyújtás – kényeztetés – testi fenyítést alkalmazó – egyéb
Mit tart legsikeresebbnek gyermeke nevelésében: okos – értelmes – tisztelettudó – önálló – udvarias – vidám – szereti a szüleit, testvéreit – ügyes – szereti a tisztaságot – védi környezetét – vigyáz a játékaira – egyéb
Megismerés 3. lépése
A kölcsönös kapcsolat kiépítése, működtetése, melyet a közös együttlétek a családi kohézió erősödését is elősegítik.
Ilyenek lehetnek az intézményekben tartott közös élményt nyújtó programok, események:
születésnap közös ünneplése, közös játszónapok, sütések-főzések, mesék és történetek mondása, barkácsolás.
Az intézményen kívüli tevékenységek lehetnek:
családos kirándulások gyalog-vonattal-hajóval, erdei és sátortáborok, múzeum és színházlátogatások.
Kinek ajánlja: minden nevelési és oktatási intézménynek, szakszolgálatoknak, családsegítőknek, civil szervezeteknek, akik kapcsolatba kerülnek családokkal, hogy a megismerésük alapján tudják az egyéni segítségeket tervezni, megadni.