Pivók Lászlóné Gajdár Klára, Brunszvik Teréz Díjas ny. óvodapedagógus, óvodai szaktanácsadó, az Óvodai Nevelés országos szakmai folyóirat munkatársa, az Óvodák Országos Közösségének társalapítója.
Mit ajánl: A család társadalmi szerepének értelmezését, alapozó fontosságát a családokkal való együttműködés és a családok megismerésének jó gyakorlatához.
A család úgy az egyén, mint a társadalom szempontjából nagyon fontos szerepet tölt be. Családi közösségbe születünk, ebben nevelkedünk, majd egy általunk kialakított új családban folytatjuk életünket.
A család tanítja meg a gyermeket a nyelvre, amelyen beszél, és itt tanulja meg az első gondolkodási sémákat. A családban tanulja meg a gyermek a másik emberhez való viszonyulás alapjait azáltal, ahogyan a szüleivel, testvéreivel viselkedik Ebben a folyamatban a szülők a modellek.
A család közvetíti a társadalmi normákat, a családban tanulják meg a gyerekek azokat a szerepeket, amik alkalmassá teszik őket arra, hogy beilleszkedjenek a társadalomba.
A család őrzi az emberi magatartásnormákat, erkölcsi követelményeket, és az erkölcsi tartáson kívül a felnövő generáció nyelvi hátterét is a család biztosítja.
A szülői minta, a megküzdési módok, amelyeket a szülők közvetítenek felé, bevésődnek a gyerekekbe. Ha otthon azt tapasztalják, hogy a felmerülő akadályok az élet természetes velejárói, amelyek leküzdéséért tenni kell és lehet is, ők is cselekvő, sorsukat kezükbe vevő, küzdőképes felnőttekké válnak.
Fontos, hogy lássák szüleik sikereit, és annak örömét. Ezzel szemben, ha olyan családban nőnek fel, ahol nincsenek időről-időre kitűzött, elérhető célok, valószínűleg ők sem válnak a siker érdekében kezdeményező, útkereső emberekké. Nem kell a szülőknek tökéletesnek lenniük ahhoz, hogy gyermekük szemében inspiráló példaképpé váljanak. Sőt: nem is lenne egészséges, hiszen nem volna őszinte. Az is érték, ha szülőként megmutatjuk gyengeségeinket, láttatjuk bukásainkat, és mindazt az erőfeszítést, amit a talpra állás és a siker érdekében teszünk.
A család funkciói közül, most a szocializációs funkciót emelem ki, mert a család rendkívül fontos szerepet tölt be az értékközvetítésben, a kulturális tőke átörökítésében.
A szülők dolga, hogy elindítsák a gyermekeket a felnőtté válás útján, mely során a társadalom tiszteletbeli tagjává válnak. A család szerepe a társadalomban a nevelés köré is épül.
A családban folyik az elsődleges szocializáció. Itt sajátítja el a gyermek az egyén társadalmi létéhez, az együttéléshez, a beilleszkedéshez szükséges szabályokat, normákat, követendő értékeket.
A magyar társadalomban a család tradicionálisan fontos helyet foglal el. Az elmúlt évtizedek szociológiai és demográfiai vizsgálatai bizonyították, hogy az emberek számára a család fontosabb, mint az élet egyéb területei (munka, szabadidő, egyéb társas kapcsolatok stb.).
Emellett, a család, mint társadalmi intézmény számos válsággal is küzd.
A válságjelenségek megnyilvánulnak olyan tényekben, hogy egyre kevesebb a hagyományos, ideálisnak tekintett családmodellben élők aránya, hiszen csökken a házasságkötések száma; változatlanul magas arányú a válás; a csökkenő termékenység mellett egyre több gyermek születik házasságon kívül.
A családi élet válságával minden bizonnyal szorosan összefüggenek olyan jelenségek is, mint a különböző függőségek, szenvedélybetegségek, a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyerekek magas száma.
Szólni kell az érzelmi szükségleteket kielégítő családi funkcióról is. hiszen egyre nagyobb a jelentősége napjainkban az érzelmi szükségletek kielégítésének. Az ember társas lény, egyedül nem létezhet. Ennek az igényének kielégítésére a legalkalmasabb mikrocsoport a család.
A család funkciói közé sorolható szociológiai szempontból a társadalmi státusok, rétegek újratermelése, amely neveléssel, szocializációval, értékátadással valósul meg.
A család „támogató rendszer” jellegű funkciói, hogy az egyént sajátos individuumként kezelik; személyes módon érdeklődnek iránta; az ő nyelvét beszélik; nyílt elvárásokkal vannak iránta; nyíltan minősítik teljesítményeit; jutalmazás és büntetés egyaránt működik.
Lényegét tekintve az egyén személyes szükségleteire érzékenyek.
A család a világra vonatkozó információk összegyűjtője és terjesztője is. A sikeres alkalmazkodást nagyban meghatározza, hogy az információkat milyen rendezőelv szerint szervezzük, és hogyan minősítjük, így a családnak meghatározó szerepe van abban, hogy a gyermek milyen értékek, normák kidolgozását viszi véghez, és milyen képet alakít ki a világról.
Az identitás, az egyén önértékelésének, énképének is forrása a család. Sajátos kontroll funkciót is betölt.
Nagyon fontos feladata a családnak az is, hogy fokozza az érzelmi teherbírást.
Nincs két egyforma család, minden családnak megvannak a sajátos jellegzetességei, szabályai, jellemvonásai.
Krízisek akkor alakulnak ki, ha a családi funkciók nem tudnak rugalmasan igazodni az új helyzetekhez
Ahhoz, hogy segítő munkánkat el tudjuk végezni, – egyebek mellett – fontos tudnunk és közösen értelmeznünk a hátrányos helyzet, a szegénység, a depriváció meghatározásait.
A hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzet megállapítása a jogszabályban
a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermek esetében, ha az alábbi körülmények közül egy fennáll: a szülő vagy a családba fogadó gyám alacsony iskolai végzettsége,…… a szülő vagy a családba fogadó gyám alacsony oglalkoztatottsága,…… a gyermek elégtelen lakókörnyezete, illetve lakáskörülményei, ……..
A hátrányos helyzet a felnőttekre vonatkozóan napjainkig még inkább egy gyűjtőfogalom maradt, hiszen nincs tudományosan elfogadva egy konkrét definiálása, kategorizálása sem, azonban mind a társadalom, mind a neveléstudomány, mind a foglalkoztatáspolitika oldaláról fontos fogalomról beszélhetünk.
A hátrányos helyzet tárgyalásakor több fogalmat szoktunk használni. Az egyik leggyakrabban használt kifejezés a szegénység.
Szegénnyé válhatnak, egyebek mellett a tartósan munkanélküliek és részidőben foglalkoztatottak; a gyermekes családok; szürke vagy feketemunkára kényszerítettek; a tartós betegségben szenvedők, a fogyatékossággal élők; a hajléktalanok.
Ezekben való segítségnyújtás céljai a gyermekek iskolai hátrányainak leküzdése; a szociokulturális hátrányok csökkentése, a szegregáció csökkentése, közösségi és kulturális programok által a lakosság aktív bevonásával, az egymásért való felelősség érzetének kialakításával, az összetartozás erősítésével, önszerveződő/önfenntartó közösségi csoportokkal.
A hátrányos helyzettel foglalkozó tudományterületre és gyakorlati tevékenységekre a deprivatika kifejezést használják. A depriváció kifejezés a valamitől való megfosztottságot jelöli, és általánosságban arra a személyre vonatkoztatva szokták ezt a terminust használni, aki nélkülöz olyan dolgokat, ami az adott társadalomban minden egyén számára kívánatos, illetve amelyek elérendő minimumnak tekinthetők. A hátrányos helyzet a depriváció magyar fordítása, így lemaradást jelöl, ami nemcsak jövedelemmel kapcsolatos, hanem más, egyéb hátrányokat is takar. (Andorka, 2001.)
Jó gyakorlat – módszer