Generációk közötti kapcsolat megerősítésének lehetőségei és jó gyakorlatai Közép-
Európában – Összehasonlító elemzés
16. rész
Bevezető gondolatok
„A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok megismerése és cseréje” címmel végeztünk
kutatást az EFOP-5.2.2.-17-2017-00048 projekt azonosító számú „A család társadalmi szerepét
erősítő jó gyakorlatok Kárpát-medencei kutatása a Hajdúsámsoni Református Egyházközség és a
Családpedagógiai Egyesület együttműködésében” pályázati anyaghoz kapcsolódóan.
2020. április 14. és július 8. között 437 fő töltötte ki a 30 kérdésből álló, Google Űrlapok
alkalmazás segítségével létrehozott kérdőívet, amelyet négy országban (Magyarország, Románia,
Szerbia, Szlovákia), magyar nyelven terjesztettünk, elsősorban a humán szolgáltatási szférában
dolgozókat megcélozva. Az online kérdőív sajátosságaiból adódóan egyéb szférák dolgozói is
kifejtették, kifejthették véleményüket, tapasztalataikat, de a válaszadók nagy többsége ehhez a
hivatásterülethez volt sorolható, például szociális, pedagógiai vagy egészségügyi területen
dolgozó volt.
A kérdőív elsősorban generációk közti kapcsolatok erősítését példázó eshetőségek feltárását
szolgálta, a családi közösségek összetartásának és erősítésének, valamint a mai családokat
megismerő különféle lehetőségeknek a középpontba állításával.
Célunk volt a több generációt megmozgató programokkal kapcsolatos jó gyakorlatok
összegyűjtésének a felvállalása a generációkat érintő motivációk feltárásával. Jelen
tanulmányunkban az ezekkel kapcsolatos eredményeinket foglaljuk össze.
Az anyagi háttér szerepének a megítélése bizonytalan, amit nem csak a 3-hoz közeli középértékek
(m=3,33; Me=3; Mo=3) mutatnak, hanem az is, hogy magát a 3-as skála értéket ebben a kategóriában jelölték
messze a legtöbben (203 fő; pl. a következő kategória, ahol a legkevesebben mozdultak ki a középső értékből
a „fegyelmezettség” volt, 128 fővel, a többi kategóriában 100 alatti számban jelölték a 3-as értéket). A
pesszimista nézőpontokat utasították el leginkább a válaszadók, sem a „gyermek képességeinek” szerepében
(m=2,13; a kérdés megfogalmazása az öröklött sajátosságokat sejtette), sem pedig a „sorsfaktorban „(m=1,57)
nem igazán hisznek. A válaszokból egyértelműen kiderült, hogy a megkérdezettek a személyes
erőfeszítésekben bíznak inkább, vagy szeretnének bízni, azaz a szülő teremtsen érzelmileg támogató légkört a
gyermeknek, aki pedig legyen szorgalmas, kitartó, és tanuljon. Minél inkább kívül esik egy tényező a saját
hatáskörükön, annál kisebb jelentőséget tulajdonítanak nekik a szülők, így kevésbé fontos tényező az anyagi
helyzet, és még kisebb a válaszadók szemében a jelentősége a gyermek „eredendő képességeinek” és a
szerencsének.
A „passzív-pesszimista” nézőpont elemei (a képességek és a szerencse erejében való hit) és az „aktív-
optimista” elemek (többi tényező) szignifikáns együttjárást mutatnak. A legerősebb korreláció a képességek és
a szerencse között áll fenn (p=0,00; r=,0572), ugyanakkor ez a két tényező alig áll kapcsolatban a többi, aktív-
optimista tényezővel. Minimális, de szignifikáns az összefüggés a fegyelemmel (fegyelem – képességek:
p=0,003; r=0,140; fegyelem – szerencse: p=0,026; r=0,107), amely azt mutatja, hogy akik a „sors erejében
hisznek”, ők is egyetértenek vele, hogy kemény munkával valamelyest alakíthatjuk a sorsunkat. Ezen kívül
már csak egy, negatív(!) korrelációs kapcsolatot lehet kimutatni az érzelmi biztonság – szerencse
viszonylatában (p=0,00; r=-0,173): azaz, akik hisznek az érzelmi biztonság erejében, ők úgy gondolják, hogy
a véletlen, szerencse faktora kiküszöbölhető ezáltal, illetve akik a „végzetben” hisznek, ők úgy gondolják,
hogy a szeretet nem véd meg semmitől, de legalábbis a gyermek jövőjének megalapozásában nincs igazán
nagy szerepe a pozitív érzelmi légkörnek.