Generációk közötti kapcsolat megerősítésének lehetőségei és jó gyakorlatai Közép-
Európában – Összehasonlító elemzés
13. rész
Bevezető gondolatok
„A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok megismerése és cseréje” címmel végeztünk
kutatást az EFOP-5.2.2.-17-2017-00048 projekt azonosító számú „A család társadalmi szerepét
erősítő jó gyakorlatok Kárpát-medencei kutatása a Hajdúsámsoni Református Egyházközség és a
Családpedagógiai Egyesület együttműködésében” pályázati anyaghoz kapcsolódóan.
2020. április 14. és július 8. között 437 fő töltötte ki a 30 kérdésből álló, Google Űrlapok
alkalmazás segítségével létrehozott kérdőívet, amelyet négy országban (Magyarország, Románia,
Szerbia, Szlovákia), magyar nyelven terjesztettünk, elsősorban a humán szolgáltatási szférában
dolgozókat megcélozva. Az online kérdőív sajátosságaiból adódóan egyéb szférák dolgozói is
kifejtették, kifejthették véleményüket, tapasztalataikat, de a válaszadók nagy többsége ehhez a
hivatásterülethez volt sorolható, például szociális, pedagógiai vagy egészségügyi területen
dolgozó volt.
A kérdőív elsősorban generációk közti kapcsolatok erősítését példázó eshetőségek feltárását
szolgálta, a családi közösségek összetartásának és erősítésének, valamint a mai családokat
megismerő különféle lehetőségeknek a középpontba állításával.
Célunk volt a több generációt megmozgató programokkal kapcsolatos jó gyakorlatok
összegyűjtésének a felvállalása a generációkat érintő motivációk feltárásával. Jelen
tanulmányunkban az ezekkel kapcsolatos eredményeinket foglaljuk össze.
A válaszadók „problémakezelési stílusát” három kategóriában nem befolyásolja az ország. Nem volt
szignifikáns összefüggés kimutatható az ország és a nagyszülők bevonása, az ország és a közös döntéshozatal,
illetve a férfi szerepkészletéhez tartozó problémakezelés kapcsolatában. A női dominanciájú problémakezelés
kapcsán azonban már enyhe, de szignifikáns összefüggés volt kimutatható (p=0,003; Cramer’s V=0,138).
Magyarországon látványos a nők nagyobb szerepe a döntéshozatalban (legalább havi gyakorisággal 50 család
esetében dönt a nő; 23,7%), míg Románia és Szlovákia esetében ez az arány egyöntetűen 9,7% (10-10 fő).
Nagy kérdés, hogy mindez a női-férfi szerepek értelmezéséből fakad-e, vagy pedig valamilyen kényszerszülte
állapot.
A település nagysága is befolyásolja a családi döntéshozatali, problémakezelési folyamatokat. Itt már két
kategóriában is szignifikáns összefüggés volt kimutatható. Egyrészt ebben az esetben is kimutatható
szignifikáns kapcsolat a női dominanciájú problémakezeléssel (p=0,004; Cramer’s V=0,149), másrészt a
közös döntéshozatal esetében is kimutatható kapcsolat (p=0,043; Cramer’s V=0,128). Mindkét esetben kis
hatáserősségről van szó, ám a kapcsolat túlmutat azon, hogy véletlenszerű legyen.
A községekben legalább havi szinten történő közös problémamegbeszélés az ott élők 91,11%-ára igaz (123
fő), addig városokban, megyeszékhelyeken ez az arány 86-89% között mozog, míg a fővárosban 75%. A nők
döntési pozíciói viszont pont fordítottan alakulnak: a falvakban élő családok 12,59%-ban dönt a nő egyedül,
városok esetében 16,53%, megyeszékhelyeken 17,54%, fővárosban már 37,5%. Az adatok alapján az
körvonalazódik, hogy a települések városias jellege a közös döntéshozatali mechanizmusokat lassan a női
problémamenedzsment irányába billenti el. Ez részben magyarázattal szolgál arra, hogy miért
Magyarországon lehetett a női irányítást leginkább kimutatni (sok volt a városi válaszadó és csak itt voltak
fővárosi válaszadók).