Összehasonlító elemzés 12. rész

Generációk közötti kapcsolat megerősítésének lehetőségei és jó gyakorlatai Közép-

Európában – Összehasonlító elemzés

12. rész

Bevezető gondolatok
„A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok megismerése és cseréje” címmel végeztünk
kutatást az EFOP-5.2.2.-17-2017-00048 projekt azonosító számú „A család társadalmi szerepét
erősítő jó gyakorlatok Kárpát-medencei kutatása a Hajdúsámsoni Református Egyházközség és a
Családpedagógiai Egyesület együttműködésében” pályázati anyaghoz kapcsolódóan.
2020. április 14. és július 8. között 437 fő töltötte ki a 30 kérdésből álló, Google Űrlapok
alkalmazás segítségével létrehozott kérdőívet, amelyet négy országban (Magyarország, Románia,
Szerbia, Szlovákia), magyar nyelven terjesztettünk, elsősorban a humán szolgáltatási szférában
dolgozókat megcélozva. Az online kérdőív sajátosságaiból adódóan egyéb szférák dolgozói is
kifejtették, kifejthették véleményüket, tapasztalataikat, de a válaszadók nagy többsége ehhez a
hivatásterülethez volt sorolható, például szociális, pedagógiai vagy egészségügyi területen
dolgozó volt.
A kérdőív elsősorban generációk közti kapcsolatok erősítését példázó eshetőségek feltárását
szolgálta, a családi közösségek összetartásának és erősítésének, valamint a mai családokat
megismerő különféle lehetőségeknek a középpontba állításával.
Célunk volt a több generációt megmozgató programokkal kapcsolatos jó gyakorlatok
összegyűjtésének a felvállalása a generációkat érintő motivációk feltárásával. Jelen
tanulmányunkban az ezekkel kapcsolatos eredményeinket foglaljuk össze.

A kihívások kezelése

A nagyszülőkkel való kapcsolat, eszmecsere azonban nem csak azokban a családokban fordul elő, ahol
együtt élnek a generációk, hanem ott is, ahol az együttélés nem valósul meg: a válaszadók mintegy negyedére
(24,5%; 107 fő) igaz az, hogy legalább havi szinten megbeszélik a felmerülő problémákat, kikérik a
nagyszülők tanácsát.
Ennek ellenére a nagyszülők élettapasztalatára mégsem építenek, építhetnek a „fiatalok” erőteljesen, mert a
nagymamák, nagyapák tanácsadó szerepkörét igazán intenzíven nem használják ki azokban a családokban

sem, ahol együttélnek velük. A 40 érintett családból 18-ban (45%) fordul elő, hogy legalább havi
rendszerességgel kikérik a véleményüket, míg 22 család esetében ez legfeljebb alkalmanként vagy egyáltalán
nem fordul elő.
A válaszokból kitűnik, hogy a megkérdezettek az életkorból fakadó tapasztalatok helyett, inkább a
kollektív (demokratikus?) döntéshozatalban hisznek: a válaszadók döntő többsége (legalább havi szinten: 382
fő; 87,4%) közösen, a család tagjaival próbálja megoldani a felmerülő problémákat. Érdekes fejlemény, hogy
a korábbi, patriarchális problémakezelést (férfi feladata a problémamegoldás, a család megvédése) nem csak,
hogy a közös erőfeszítések váltották fel, hanem mintha már némileg át is billent volna az inga nyelve a
„matriarchálisnak tűnő”, női dominanciájú problémakezelésbe.
Öt olyan válaszadó volt, aki valamennyi kategóriában (közös döntéshozatal, férfi vagy női dominanciájú
problémakezelés, nagyszülők bevonása) a „nem jellemző”-t jelölte, amely a családi kommunikáció komoly
zavaraira, vagy a kérdés félreértésére utalhat. Az öt válaszadóból négy gyermeket is nevel a háztartásában,
egy főnél pedig nagyszülő is velük él. Legalább érettségizett válaszadókról van szó, de semmilyen egyéb
közösnek tűnő sajátosság nem volt kimutatható a körükben (pl. mindhárom országból volt legalább egy ilyen
válaszadó, az életkoruk 32-58 év között mozgott).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Betűméret növelése
Kontraszt beállítása