Generációk közötti kapcsolat megerősítésének lehetőségei és jó gyakorlatai Közép-
Európában – Összehasonlító elemzés
18. rész
Bevezető gondolatok
„A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok megismerése és cseréje” címmel végeztünk
kutatást az EFOP-5.2.2.-17-2017-00048 projekt azonosító számú „A család társadalmi szerepét
erősítő jó gyakorlatok Kárpát-medencei kutatása a Hajdúsámsoni Református Egyházközség és a
Családpedagógiai Egyesület együttműködésében” pályázati anyaghoz kapcsolódóan.
2020. április 14. és július 8. között 437 fő töltötte ki a 30 kérdésből álló, Google Űrlapok
alkalmazás segítségével létrehozott kérdőívet, amelyet négy országban (Magyarország, Románia,
Szerbia, Szlovákia), magyar nyelven terjesztettünk, elsősorban a humán szolgáltatási szférában
dolgozókat megcélozva. Az online kérdőív sajátosságaiból adódóan egyéb szférák dolgozói is
kifejtették, kifejthették véleményüket, tapasztalataikat, de a válaszadók nagy többsége ehhez a
hivatásterülethez volt sorolható, például szociális, pedagógiai vagy egészségügyi területen
dolgozó volt.
A kérdőív elsősorban generációk közti kapcsolatok erősítését példázó eshetőségek feltárását
szolgálta, a családi közösségek összetartásának és erősítésének, valamint a mai családokat
megismerő különféle lehetőségeknek a középpontba állításával.
Célunk volt a több generációt megmozgató programokkal kapcsolatos jó gyakorlatok
összegyűjtésének a felvállalása a generációkat érintő motivációk feltárásával. Jelen
tanulmányunkban az ezekkel kapcsolatos eredményeinket foglaljuk össze.
Ha megnézzük a családok belső szerkezetét, arra fókuszálva, hogy nevelnek-e gyermeket a megkérdezettek
vagy velük él-e nagyszülő, akkor már látunk jelzéseket a vélemények elmozdulására. 10%-os
szignifikanciaszint mellett a gyermeknevelés mintha elbizonytalanítaná a szülőket abban, hogy mekkora
ráhatásuk van a gyermek fejlődésére (p=0,083; η 2 =0,007; m nem nevel =1,9; m nevel =2,16). Nagyszülők esetében pedig
már egyértelműen szignifikáns is ez a kapcsolat (p=0,011; η 2 =0,015; m nincs nagyszülő =2,09; m van nagyszülől =2,55). A
generációk száma mintha megnövelné annak az esélyét, hogy a szülők egyre inkább a velünk született
adottságokban, a gyermek képességeiben higgyenek, és kicsit bizonytalanabbul álljanak a saját lehetőségeik
irányában. Ezt a sejtésünket támasztja alá az is, hogy a családokon belüli generációk száma egyedül az
öröklődés hatásait sejtető „képességekkel” áll szignifikáns lineáris korrelációs kapcsolatban (p=0,003;
r=0,140), míg más tényezőkkel nem mutatható ez ki.
Érdekes eredményeket hozott a válaszok összevetése az életkorral is. Minél idősebb válaszadóról van szó,
szignifikánsan annál nagyobb az esélye annak, hogy higgyen a tanulás sorsformáló erejében (p=0,00;
r=0,103), ugyanakkor egyre kevésbé gondolja, hogy az anyagiak „megválthatják” a következő generációt
(p=0,012; r=-0,120). A fiatalabbak tehát „anyagiasabbak”, ha a gyermekek jövőjének megalapozásáról van
szó, miközben kevésbé hisznek a tanulás erejében. Érdekes kérdés, hogy emögött vajon az élettapasztalatok
hiány áll-e, vagy pedig a generációk közötti eltérő kohorszélmények felelősek-e.