Generációk közötti kapcsolat megerősítésének lehetőségei és jó gyakorlatai Közép-
Európában – Összehasonlító elemzés
9. rész
Bevezető gondolatok
„A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok megismerése és cseréje” címmel végeztünk
kutatást az EFOP-5.2.2.-17-2017-00048 projekt azonosító számú „A család társadalmi szerepét
erősítő jó gyakorlatok Kárpát-medencei kutatása a Hajdúsámsoni Református Egyházközség és a
Családpedagógiai Egyesület együttműködésében” pályázati anyaghoz kapcsolódóan.
2020. április 14. és július 8. között 437 fő töltötte ki a 30 kérdésből álló, Google Űrlapok
alkalmazás segítségével létrehozott kérdőívet, amelyet négy országban (Magyarország, Románia,
Szerbia, Szlovákia), magyar nyelven terjesztettünk, elsősorban a humán szolgáltatási szférában
dolgozókat megcélozva. Az online kérdőív sajátosságaiból adódóan egyéb szférák dolgozói is
kifejtették, kifejthették véleményüket, tapasztalataikat, de a válaszadók nagy többsége ehhez a
hivatásterülethez volt sorolható, például szociális, pedagógiai vagy egészségügyi területen
dolgozó volt.
A kérdőív elsősorban generációk közti kapcsolatok erősítését példázó eshetőségek feltárását
szolgálta, a családi közösségek összetartásának és erősítésének, valamint a mai családokat
megismerő különféle lehetőségeknek a középpontba állításával.
Célunk volt a több generációt megmozgató programokkal kapcsolatos jó gyakorlatok
összegyűjtésének a felvállalása a generációkat érintő motivációk feltárásával. Jelen
tanulmányunkban az ezekkel kapcsolatos eredményeinket foglaljuk össze.
A kulturális programoknál a magyarországi válaszadók a legkevésbé aktívak. Ha a legalább havonkénti
részvételt nézzük, akkor a magyarországi válaszadók esetében 78 főt (37,0%) érint, a szlovákiai vizsgálati
csoport esetében 43 főt (41,7%), míg a romániai megkérdezettek körében 47 főt (45,6%).
Volt még egy közös tevékenység, amely 10%-os szintnél lett volna értelmezhető, a közös tanulás
(p=0,057; Cramer’s V=0,147). Ebből azonban még akkor sem vonhattunk volna le messzemenő
következtetést, ha „megugorja” az 5%-os szintet, tekintve, hogy a három ország oktatási rendszere különböző.
Érdekes módon a válaszadó munkaköre szignifikánsan befolyásolja (p=0,044; Cramer’s V=0,211) az
elektronikus kapcsolattartás gyakoriságát. A humán szolgáltatási területeken dolgozók itt egyértelműen
aktívabbak, pl. a tanítók 82,4%-a (28 fő), vagy az egyetemi oktatók 78,6%-a (11 fő) mindennap használja ezt
a formát, ugyanakkor a nem PESZ-pályákon dolgozók közül csak 51,8% (29 fő) él ezzel a lehetőséggel. Talán
a humán szolgáltatási területek kiszámíthatatlanabb munkaidőbeosztása lehet a háttérben. Más közös
tevékenységek esetében azonban nem volt kimutatható szignifikáns összefüggés a válaszadó munkájával,
hivatásával kapcsolatban.