Generációk közötti kapcsolat megerősítésének lehetőségei és jó gyakorlatai Közép-
Európában – Összehasonlító elemzés
7. rész
Bevezető gondolatok
„A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok megismerése és cseréje” címmel végeztünk
kutatást az EFOP-5.2.2.-17-2017-00048 projekt azonosító számú „A család társadalmi szerepét
erősítő jó gyakorlatok Kárpát-medencei kutatása a Hajdúsámsoni Református Egyházközség és a
Családpedagógiai Egyesület együttműködésében” pályázati anyaghoz kapcsolódóan.
2020. április 14. és július 8. között 437 fő töltötte ki a 30 kérdésből álló, Google Űrlapok
alkalmazás segítségével létrehozott kérdőívet, amelyet négy országban (Magyarország, Románia,
Szerbia, Szlovákia), magyar nyelven terjesztettünk, elsősorban a humán szolgáltatási szférában
dolgozókat megcélozva. Az online kérdőív sajátosságaiból adódóan egyéb szférák dolgozói is
kifejtették, kifejthették véleményüket, tapasztalataikat, de a válaszadók nagy többsége ehhez a
hivatásterülethez volt sorolható, például szociális, pedagógiai vagy egészségügyi területen
dolgozó volt.
A kérdőív elsősorban generációk közti kapcsolatok erősítését példázó eshetőségek feltárását
szolgálta, a családi közösségek összetartásának és erősítésének, valamint a mai családokat
megismerő különféle lehetőségeknek a középpontba állításával.
Célunk volt a több generációt megmozgató programokkal kapcsolatos jó gyakorlatok
összegyűjtésének a felvállalása a generációkat érintő motivációk feltárásával. Jelen
tanulmányunkban az ezekkel kapcsolatos eredményeinket foglaljuk össze.
Komoly tanulságokkal szolgál a nem rendszeresen végzett közös tevékenységek listája („nem jellemző”,
„alkalmanként”) is. A legkevésbé jellemző közös tevékenység a sportesemények látogatása (316 fő; 72,3%),
és itt nem csak arról van szó, hogy a sportesemények „alkalmanként” történnek, mert a szűken vett „nem
jellemző” kategóriát is messze ez a tevékenység vezeti (146 fő; 33,4%). Egyáltalán nem rendszeres közös
tevékenység még a vendéglátóhelyek látogatása (257 fő; 58,8%), és a kulturális programokon való részvétel
(256 fő; 58,6%) – igaz, ezek alkalmanként már sokkal inkább előfordulnak a családok életében, mint az előbb
említett sportesemények látogatása. A közös sportolás is 200 családra (45,8%) csak elvétve jellemző, és itt
bizony az abszolút „nem jellemző” kategória is 100 családot érint (22,9%).
6 válaszadó esetében a közös beszélgetések is elmaradnak. Ezek egyikénél sincs jelen nagyszülő, viszont
négyben nevelnek gyermeket (2 vagy 3 gyermeket). A négy család közül kettőben pedagógus (egy
óvodapedagógus, egy tanár) volt a válaszadó. Gyaníthatóan megromlott párkapcsolat állhat a válaszok
hátterében. A rendszeresebb közös étkezések elmaradása is csak kevés családot érintenek (20 fő; 4,6%), a 20
családból itt is 19-ben nincs nagyszülő, viszont 14-ben nevelnek gyermeket. Tehát úgy tűnik, hogy a
legfontosabb, „klasszikus” családkohéziós tevékenységeknél a nagyszülők jelenléte mintha védőfaktort
jelentene, azonban a gyerekek jelenléte nem.
Viszonylag kevés családnál marad el az elektronikus kapcsolattartás (21 fő; 4,8%), és a közös
televíziónézés (47 fő; 10,7%), azonban ezek más, alkalmasint értékesebb programokkal, személyes
kommunikációval könnyen kiválthatók.