Generációk közötti kapcsolat megerősítésének lehetőségei és jó gyakorlatai Közép-
Európában – Összehasonlító elemzés
1. rész
Bevezető gondolatok
„A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok megismerése és cseréje” címmel végeztünk
kutatást az EFOP-5.2.2.-17-2017-00048 projekt azonosító számú „A család társadalmi szerepét
erősítő jó gyakorlatok Kárpát-medencei kutatása a Hajdúsámsoni Református Egyházközség és a
Családpedagógiai Egyesület együttműködésében” pályázati anyaghoz kapcsolódóan.
2020. április 14. és július 8. között 437 fő töltötte ki a 30 kérdésből álló, Google Űrlapok
alkalmazás segítségével létrehozott kérdőívet, amelyet négy országban (Magyarország, Románia,
Szerbia, Szlovákia), magyar nyelven terjesztettünk, elsősorban a humán szolgáltatási szférában
dolgozókat megcélozva. Az online kérdőív sajátosságaiból adódóan egyéb szférák dolgozói is
kifejtették, kifejthették véleményüket, tapasztalataikat, de a válaszadók nagy többsége ehhez a
hivatásterülethez volt sorolható, például szociális, pedagógiai vagy egészségügyi területen
dolgozó volt.
A kérdőív elsősorban generációk közti kapcsolatok erősítését példázó eshetőségek feltárását
szolgálta, a családi közösségek összetartásának és erősítésének, valamint a mai családokat
megismerő különféle lehetőségeknek a középpontba állításával.
Célunk volt a több generációt megmozgató programokkal kapcsolatos jó gyakorlatok
összegyűjtésének a felvállalása a generációkat érintő motivációk feltárásával. Jelen
tanulmányunkban az ezekkel kapcsolatos eredményeinket foglaljuk össze.
Szerepek és értékek
A válaszadók elsöprő fölényben azt mondják, hogy a gyermeknevelés döntően az anya és az apa
közös feladata (412 fő; 94,3%), a hagyományos mintát („inkább az anya feladata”) csak kevesen
vallják (25 fő; 5,7%). Olyan válaszadó nem volt, aki a gyermeknevelést alapvetően az apa
feladatának gondolná, vagy bármilyen intézményt fontosabbnak tartana gyermeknevelésben,
mint a családot, esetleg úgy gondolná, hogy érdemi nevelésre nincs is szüksége a gyermeknek.
Az anya elsődleges szerepét vallók közül 12 fő pedagógus (vezető is van közöttük), és 2 fő
családsegítő szakember, ők vélhetően az elsődleges kötődés koncepciójából indulnak ki, amely
az anya-gyermek kapcsolat döntő fontosságát hangsúlyozza. A fennmaradó 11 fő munkaterülete
nem beazonosítható, vagy nem a humán szolgáltatásokhoz tartozó. Úgy tűnik tehát, hogy akár
emberekkel foglalkozó, humán szolgáltatásokban dolgozó szakemberről van szó, akár nem, a
többség ma már a kiegyensúlyozott szerepvállalás híve.
Országonként vizsgálva, arányaiban leginkább a szlovákiai válaszadók helyezkedtek erre az
álláspontra (10 fő; 9,71%-a a szlovákiai válaszadóknak), Magyarországon 11 fő (5,21%) értett
egyet ezzel az állítással, míg Romániában csak 4 fő (3,88%). Túl kicsi az egyetértők csoportja
ahhoz, hogy megalapozott kijelentést tegyünk, de az országonkénti különbségek elég tetemesek
ahhoz, hogy további kutatást érdemeljen ez a véleménykülönbség egy ilyen, alapvető jelentőségű
családpedagógiai kérdésben.