- A gyermekvédelmi ellátás helyzete, illetve az SNI gyermekek inkluzív oktatása, szociális kompetenciáinak fejlesztése Nagyváradon
Ki ajánlja: Scheck Zsuzsa fejlesztő pedagógus – Nagyvárad Gyermekmentő Szolgálat (Románia)
A társadalmi és szakmai szemléletváltozás szükségessé tette a speciális nevelési igényű gyermekek ellátásának megújulását.
A hátrányos helyzetű SNI-s gyermekek nevelése, oktatása és segítségnyújtása nemcsak komplex ismeretekkel rendelkező pedagógusokat, segítő szakembereket kíván, de együttműködésen alapuló feladatvégzést tesz szükségessé.
A szociális viselkedési formák, a szociális készségek, képességek az élet minden területén fontos szerepet töltenek be, így az óvodai, iskolai, munka és a mindennapi életben is.
A szociális kompetencia nem megfelelő fejlettsége problémát jelenthet a beilleszkedésben, a társakkal, felnőttekkel való kapcsolatok kialakításában vagy a megfelelő teljesítménynyújtásban. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a szociális kompetencia fejlődése, fejlesztése emeli a teljesítményszintet, a tanulási képességek hatékonyságát.
A szociális kompetencia összetevőit a következő négy viselkedés által határozhatjuk meg: személyközi viselkedés; önmagunkkal szembeni viselkedés; feladattal kapcsolatos viselkedés és környezeti viselkedés.
A hatékony együttműködés három szintre bontható: alapszint amikor konstruktív ötletekkel hozzájárul a munkához, aktívan részt vesz a csoportmunkában, elfogadja a felajánlott segítséget; középszint, amikor segít másoknak, ha kell, elfogadja a tevékenységére irányuló kritikát, és annak alapján módosítja azt, önként, szívesen vállal szerepet vagy a csoport által meghatározott feladatot, a csoport feladatának befejezéséig folytatja a munkát; emelt szintről pedig akkor beszélünk, amikor hasznos ötletekkel és javaslatokkal segíti a csoportmunkát, érzékeny a csoporttagok igényeire vagy korlátaira, mind a saját szerepének vagy feladatának megválasztásában, mind azok csoporton belüli megosztásában, vezetői készségeket mutat a választott szerepben, a tevékenységek koordinálásában, szívesen elvállalja a csoport által kijelölt szerepeket.
A fejlesztés jó gyakorlata az iskolában
Modellnyújtás: a foglalkozások során a modellnyújtás, a kívánt viselkedés bemutatása nagyon hatékony technika, mivel a kívánt magatartás minden mozzanata jól illusztrálható, bemutatható egy másik személy által vagy videó segítségével, vagy magnó és írásos szöveg alapján.
Problémamegoldás: A problémamegoldás módszerét akkor tudja hatékonyan alkalmazni a pedagógus, ha konfliktus, vita keletkezik az osztályban. Lényeges elem a probléma azonosítása, definiálása. Speciális cél: a gyermek akkor vegye észre a problémahelyzetet, amikor bekövetkezik, azonosítsa azt, kössön ki egy kívánatos következményt.
Például minden gyermek név nélkül bead egy problémahelyzetet, ebből választunk. Figyelembe kell venni a következményeket is. Fontos lépés a különböző nézőpontok megvizsgálása. A gyerekeknek meg kell tanítani, és engedni kell, hogy gyakorolják az asszertív viselkedést mint hatékony és eredményes kommunikációs módszert. Az erőszakmentes kommunikációt és a szociális hatékonyságot segíti.
Szerepjáték: a szerepjáték alkalmas az empátia és a proszociális magatartás fejlesztésére. A gyerekek nagyon kedvelik a megszemélyesítő, megelevenítő, dramatizáló, cselekvésközpontú tevékenységeket. Lehetőség adódik, hogy több szerepet és funkciót játsszanak el, sokféle helyzetben kipróbálják magukat. Fontos a játékszituáció megbeszélése, a szerepek minél életszerűbb eljátszása.
A játékot mindig szerepcsere követi, így mindenkinek lehetősége van arra, hogy a másik helyzetébe képzelje magát. A játék során egyes szám első személyben vállalják a szerepviselkedés közléseit. Fontos, hogy a végén ne maradjon el az értékelés, hogy ki hogyan érezte magát a különböző helyzetekben, szerepekben. Adjunk lehetőséget a megbeszélésre. A megfigyelők, akik éppen nem játszanak, megfigyelik a szerepjátszók érzelmeit, és aktívan részt vesznek a szerepjáték megvitatásában. Énüzenetek megfogalmazásával mondják el gondolataikat. Szabadon intézhetnek egymáshoz kérdéseket.
Történetek megbeszélése: a történetek megbeszélésekor olyan szituációkat ismertetünk meg a gyerekekkel, amelyekben az elsajátítandó képességek szerepelnek. Az azt követő megbeszélések nagyon jó lehetőséget biztosítanak a hallottak értelmezésére, elemzésére.
A szociális kompetencia fejlesztése tanórán és tanórán kívül
Ismerkedés: Szabályok alkotása, melynek a célja az, hogy a csoport önszabályozóvá váljék, funkcióját erősítve azáltal, hogy a részt vevő gyerekek saját maguk számára alkotott szabályrendszer szerint élnek, s betartják azt. Ezzel segíthetjük, erősíthetjük a társadalmi szabályok fontosságának a megértését és elfogadását. Mivel maguk alkották, magukénak is érezik a szabályokat.
A pozitív énkép kialakítása és megerősítése: Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk mindazzal, ami bennünk zajlik. Kapcsolataink alakulása, a konfliktuskezelés hatékonysága nagyrészt azon múlik, hogy van-e reális önismeretünk, és rendelkezünk-e elegendő önbizalommal. A mássággal szembeni intolerancia, a másik kiközösítése a csoportból nagyon gyakori jelenség az iskolai osztályokban. A kirekesztés, a kirekesztettség érzésének megértésében, leküzdésében fontos, hogy mindenki vállalja saját magát, és mindannyian nyitottak legyenek a többi ember különbözősége iránt. Mindenkinek vannak olyan pozitívumai, amelyek ismeretében és vállalásával el tudja magát fogadtatni a többiekkel.
A konfliktus: Ebben a programrészben felszínre hozzuk, hogy a gyerekek miként vélekednek a konfliktus fogalmáról. A csoportot foglalkoztató időszerű problémák összegyűjtése, mely orientálja a nevelőt a program további alakításában, tervezésében.
Az eredményes kommunikáció: az eredményes kommunikáció elsajátításához a gyerekeknek meg kell tanulniuk megfelelően közölni gondolataikat, és a lehető legpontosabban megérteni a beszélő szándékát. Mivel a kommunikáció nem csupán verbális úton, hanem nonverbális módon is történhet, különösen fontos, hogy felismerjék a legalapvetőbb nonverbális jelzéseket, és gyakorolják kifejezni azokat (testtartás, gesztusok, mimika, szemkontaktus). Nagyon fontos, hogy megtanítsuk a gyerekeket arra, hogy bele tudják élni magukat a velük közvetlen kapcsolatban lévő másik ember lelkiállapotába.
Asszertivitás: az asszertivitás elengedhetetlen a sikeres kommunikációhoz, hogy képesek legyünk asszertívan, vagyis egyenlő partnerként, udvariasan és elegánsan, de egyértelmű magabiztossággal viselkedni.
Azt is jelenti, hogy magunk döntjük el, elmondjuk-e véleményünket, vagy szorongás nélkül kiállunk saját jogainkért anélkül, hogy közben mások jogait megsértenénk, vagy másokban szorongást keltenénk. Az asszertivitás nem agresszív és nem megalázkodó. Az asszertivitás elősegíti az emberi kapcsolatok egyenlőségét, képessé teszi az egyént arra, hogy szorongás nélkül kiálljon az érdekeiért, hogy szabadon és őszintén kifejezze az érzéseit, gondolatait, hogy saját jogait mások jogainak megsértése nélkül legyen képes gyakorolni.
Az intézményes nevelés kiemelt feladatának kell tekintenie a szociális kompetencia fejlesztését, a különböző képességek és készségek fejlődésének segítése napjainkban a tanítási-tanulási folyamat kevésbé hangsúlyos részének tekinthető. A társadalom, ezáltal az iskola is azt reméli, hogy a hatékony viselkedésformák kialakulását a családi hatások megteremtik, ugyanakkor egyre több azoknak a gyerekeknek a száma, akik a szociális kompetencia alacsony fejlettségi szintjével rendelkeznek. A hazai fejlesztést nehezíti az is, hogy az iskolarendszer elsősorban nem a szociális, hanem a kognitív kompetencia fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, nagyon kevés kutatás foglalkozik a társas viselkedés hatékonyságát meghatározó pszichikus rendszer fejlődésével és fejlesztési lehetőségeivel.
A kritériumorientált, taxonómikus fejlesztés koncepciójának lényege, hogy a fejlesztés minden gyermek esetében – életkortól függetlenül – mindaddig folyik, amíg a megadott kritériumot el nem éri, amíg az elsajátítás, a begyakorlás meg nem történik.
Az alapkutatások és a fejlesztő kísérletek kidolgozásával és hatásvizsgálatával lehetőség nyílna olyan programok kidolgozására, amelyek óvodai, iskolai keretek között rendszeresen alkalmazhatóak lennének, s elsősorban az interperszonális problémák megelőzésére helyeznék a hangsúlyt. A pedagógusképzésnek is igen nagy a felelőssége. A szociális kompetencia hatékony fejlesztésére ugyanis csak olyan pedagógusok képesek, akik maguk is megfelelően működtetik szociális készségeiket, fejlett szociális képességekkel rendelkeznek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a pedagógusok ösztönösen, jó vagy kevésbé jó pedagógiai érzékkel, vagy szakszerű, meghatározott, tudományosan kipróbált eszközök és módszerek birtokában kezelik a szociális kompetencia elégtelen működéséből fakadó problémákat, konfliktusokat. Ezen eszközök, módszerek megismerése, továbbá a különböző kutatási eredmények értelmezése, megfelelő elméleti háttér alapján fejlesztést segítő eszközök kidolgozása csak egy hatékonyan működő tanárképzés keretein belül valósulhat meg.
Kinek ajánlja: Minden olyan intézménynek és szervezetnek, akik roma és hátrányos helyzetű speciális nevelési igényű gyermekek szociális kompetenciáinak fejlesztését inkluzív neveléssel-oktatással tervezik.