ÖSSZEGZÉS
A pályázat programjainak a témáit, a jó gyakorlatok összegyűjtésének az alapjait a projekt célja határozta meg, a megoldandó társadalmi hiányok és a társadalmi problémák sikeresebb kezelése érdekében.
Jó gyakorlat gyűjtemény kiadványunk ajánlható mindazoknak a szakembereknek, akik a gyermekeket nevelő családokkal állnak napi kapcsolatban. Minden nevelési és oktatási intézménynek, szakszolgálatoknak, családsegítőknek, civil szervezeteknek, akik kapcsolatba kerülnek családokkal, hogy a megismerésük alapján tudják az egyéni segítségeket tervezni, megadni.
A projekt során összegyűjtött jó gyakorlatokat ajánljuk mindazoknak a szakembereknek a számára, akik hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű családokkal dolgoznak együtt. Családoknak-szülőknek, valamint szakszolgálatokban dolgozó szakembereknek, hogy a társadalmi befogadást segítse és a hátrányos megkülönböztetést enyhítse. Azoknak a szülőknek, és minden gyermekkel foglalkozó szakembernek és felnőttnek, akik alapos ismeretekkel és tudatossággal viaskodnak a család társadalmi szerepének megerősítéséért, a család „támogató rendszer” jellegű funkciójának megismertetésért.
Mindazoknak, akik részt vesznek a gyermekvédelmi jelzőrendszerben. Akik kiemelt feladatuknak tekintik a jelzőrendszeri tagokkal, a városban működő civil szervezetekkel való jó kommunikációt és együttműködést a veszélyeztetettség megelőzése, illetve megszüntetése érdekében. A jó együttműködést jelentősen meghatározza a különféle szakemberek együttműködése, a szereplők személyes hozzáállása a másikhoz és a feladatvégzéshez. Folyamatosan szükséges egymással kommunikálni, visszajelzést adni. Egymás munkáját, véleményét, kompetencia határait tiszteletben tartva és figyelembe véve lehet a jó jelzőrendszeri működést elérni. Bármilyen közös munkához elengedhetetlen az emberségesség. Valamilyen módon pótolhatatlan a civil ember megismerése, hiszen minden ügyfél, jelzőrendszeri tag, szakember mögött egy „hús-vér ember” lakozik.
Ajánljuk a szülők nagyobb mértékű bevonását a gyermekük iskolai tevékenységével és történésével kapcsolatban. Minden olyan intézménynek és szervezetnek, akik roma és hátrányos helyzetű speciális nevelési igényű gyermekek szociális kompetenciáinak fejlesztését inkluzív módon tervezik megoldani. Úgy véljük, hogy a szülők ezirányú szerepeinek a megerősítése a társadalom felimerésének fontos feladata. A szülők erősségeit megismerni és hangsúlyozni a szülőkkel hatékonyan együttműködni a gyermeknevelő intézmények feladata. Az iskolának fontos kialakítani a családokkal való hatékony és partneri kapcsolattartási formákat. A családlátogatás olyan pedagógiai módszer, amely alapvető a tanuló egyéni hátterének megismerésére. A tanuló családi hátterének ismerete nélkül a minőségi személyre szabott oktatás szinte kivitelezhetetlen. Fontos, hogy a szülők elfogadják és támogassák ezt a pedagógiai módszert, felismerve, hogy ez a gyermekük érdekét képviseli, és lehetőség szerint létre kell hozni egy bizalmi viszonyt, ahol a szülők és pedagógusok is elmondhatják egymásnak a különböző kérdéseket, esetleges problémákat. Minden szülőhöz más hozzáállás szükséges, ugyan is a kialakult jó kapcsolat pedagógus és szülő között meghatározza a további együttműködést és ez által a tanuló iskola teljesítményét is. Úgy véljük, hogy a szakképzett pedagógus kulcsfontosságú, továbbá a pedagógiai innováció is részét képezi a sikernek. Meg kell tanulni azokat az innovatív tanítást segítő módszereket, hogy hogyan kell egy etnikailag vegyes osztályban tevékenykedni. Emellett az sem elhanyagolható, hogy a roma/cigány tanulók magas szintű oktatásához fontos a kultúrájuk megismerése és egyben megértése is.
A gyermekvédelemben olyan stratégiákat kell kidolgozni az ellátórendszerekben élő fiatalok esetében amelynek célja a biztonságos, gondozó környezet kialakítása, pozitív megbízható kapcsolat felépítése a gyermekkel, következetes, tiszta viselkedési elvárások amelyek konkrét, pozitív visszajelzést igényelnek, valamint társasági készségek megtanítása (probléma megoldás, konfliktus kezelés, megnyugodás, érzelmi szabályozás, önálló életvitel). Az intézményben dolgozókat a trauma-tudatosság kezelésére kell képezni amelyeknek fő tényezői a jelek, tünetek, kiváltó okok és biztatni kell a gondozókat/nevelőszülőket, hogy bátorítsák a pozitív viselkedést, ezzel is elősegíteni az egészséges életvitelre nevelést.
A családvédelemben dolgozóknak nagyon fontos, hogy a gyerek számára egy olyan közeget biztosítson a család, ahol biztonságban és boldogságban nőhet fel, és ezt a modellt örökítheti majd ő is tovább a saját családjában. A felmerülő akár családi, akár társadalmi problémákkal a mai, kortárs gyermekeknek szóló irodalmi szövegek foglalkoznak, így arra biztatjuk a pedagógusokat, hogy használják a kortárs írók irodalmi szövegeit a magyar órák mellett az osztályfőnöki órák keretében is egy–egy problémás helyzet feldolgozására, ugyanis közvetve, a szövegek által kerülhet egy–egy téma elemzésre, s ebben a köntösben sokkal könnyebben beszélgethetünk róla, mintha konkrét esetekkel foglalkoznánk.
Minden oktatási nevelési intézménynek, akik a társadalmi közösségépítést fontosnak tartják, közös programok, az együttes készülődés, közös fellépés, az egymásra való odafigyelés, a közösségi élmény együttes átélése erősítik emberi kapcsolatainkat, így megszilárdítják a család és az egyes intézmények együttműködését is.
Ajánljuk minden családnak, családalapításra készülő fiataloknak, Továbbá a családdal foglalkozó szakembereknek, akik a jó gyakorlatokat megismertetik a családokkal. A család szerepe mellett az intézmények feladata és felelőssége is meghatározó, ezért a jó gyakorlatot diszeminálni kell azon szakemberek számára, akik közvetlen kapcsolatban állnak a családokkal: szociális szakemberek, pedagógusok kora gyermekkortól felnőttkorig. A társadalmi befogadás előmozdítása érdekében leginkább a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű csoporttal foglalkozó szakembereknek javasolt módszereket is ismertetünk.
Mindenkinek ajánljuk, akik tudják és hiszik, hogy az első meseélmények nem választhatók el a felnőtt testközelségétől, a közös mesélés, a közös szimbólumrendszer erősíti a család identitását. A mese közel hozza egymáshoz a generációkat, alkalmas a család és az intézményes nevelés kapcsolatának erősítésére is. A népmesékben különleges tisztelet övezi a szülői szerepüket megfelelő módon betöltő nagyszülőket és szülőket. A hős számára nem létezik nagyobb büntetés, mint szülői áldás nélkül elindulni a világba, így minden ilyen elhatározás előtt kérik is „királyi atyjuk”, vagy „szegény édesanyjuk” áldását. A szülők útravalót, az anyák hamuba sült pogácsát, az apák lovat és szerszámot adnak az áldás mellé, tehát külső és belső erőforrásokhoz juttatják a gyermeket. Amikor a szegény legény vagy a szegény leány a mese végére királyi sorba kerül, a királyfi vagy királykisasszony célba ér, sosem feledkezik meg az őt felnevelő szülőkről. A mesebeli öregek élettapasztalatuk révén olyan tudás birtokosai, amellyel a hős nem rendelkezik, ezért a mesében az öreg szó, pozitív jelentéstartalommal bír. Ha a mesehős elindult, gyakran találkozik idős személyekkel, akiket illendően kell köszönteni. Az a meseszereplő, aki nem köszönti a mesebeli öregeket illendően, vagy nem köszöni meg az útbaigazítást, egészen biztosan nem ér célba, mert az öregek tanácsa nélkül sóbálvánnyá változik, földbe döngöli a sárkány, vagy egyéb baj éri. A mese valódi és egyetlen hőse ezt a hibát sosem követi el. A mesehallgatóvá nevelés a családban kezdődik, megalapozza a kötődést, erősíti az összetartozás érzését, áramló öröm-és élményforrás, amelyben az is ad, aki kap, és az is kap, aki ad. Minőségi időt jelent, osztatlan figyelmet, élő kapcsolatot egymással, őseinkkel, kultúránkkal és a világgal. A mesehallgatás és mesélés fejleszti az koncentrációt, szókincset, szövegértést, és segíti az olvasó, gondolkodó emberré nevelést, valamint azoknak a generációk óta őrzött örök értékeknek és tudástartalmaknak didakszis nélküli átadását, amelyek emberré teszik az embert.
Ajánljuk a családoknak és a családokkal foglalkozó szakembereknek ahhoz, hogy minél több időt töltsenek kint a szabadban. A program olyan közelítésmódot képes kialakítani, ami a család tagjainak a szemléletét is formálja és kialakítja a természet iránti felelősséget.
A szabadban, a friss levegőn töltött idő igencsak értékes amellett, hogy erősíti az ember ellenállóképességét, immunrendszerét, hatással van a testre, szellemre, lélekre egyaránt.
A természet ereje és a mesék varázsa együttesen járul ahhoz hozzá, hogy az egyik ismertetett jó gyakorlat felébressze a családokat és a családdal foglalkozó szakembereket az élő természet és a mesék közötti kapcsolatra, a természetben eltöltött értékes együttlétre és időre, miközben a természet védelmére is nevel. miközben a projekt szakmai tervével összhangban a család társadalmi szerepét erősíti meg.
A családokkal kialakított partneri viszony segítheti a szakemberek együttműködési törekvéseit. A szülői szerepek kialakításában és megerősítésében jelentős szerepet kapnak a szülőkkel és családokkal közvetlen kapcsolatban álló intézmények. A különböző generációk sajátosságainak ismerete hozzásegíti a családokkal foglalkozó szakembereket ahhoz, hogy megértsék és elfogadják a családok különbözőségeit,
A napjainkban zajló családokra is kiterjedő értékrend változások megértésére a szakemberek számára szükség lenne olyan jellegű képzésre, hogy megértsék és el tudjuk fogadni a gyermek és családja sajátosságait
A szemléletváltás korunkban elkerülhetetlen. Olyan gyermekekkel foglalkozó intézményekre van szükség, ahol a befogadó intézmény nem csak a gyermeket, hanem a szolgáltatást igénybe vevő szülőt is, tehát az egész családot „befogadja” és megpróbálja alkotó közösséggé való alakítását, ahol az idősebb generáció megtanítja (szocializálja) a fiatalabbakat a régi, hagyományos társas érintkezési szokásokra, míg a fiatalabbak megosztják az idősebb generációval a változó technológiai tudásukat.