Bajzáth Mária mesepedagógus, a Népmesekincstár Mesepedagógiai Műhely szakmai vezetője, a Mesék, mesélés a családban; Az intézmények és pedagógusok szerepe és lehetőségei a családok mesélési szokásainak alakításában címmel tartott tartalmas és varázslatos előadást.
Bevezetésként szembesített bennünket az olvasási szokások adataival, miszerint kb. 1/3 részben naponta mesélnek, ugyanilyen arányban már csak hetente egyszer, és hasonló arányban soha.
Ennek átörökítő hatását – egyebek mellett – ezzel támasztotta alá: „Azok a szülők, aki gyermekkorukban rendszeresen hallottak mesét a szüleiktől, szülői szerepükben ezt a tudást alkalmazzák, és ők is rendszeresen és hosszabb időintervallumban mesélnek gyermekeiknek. Ellenben azok a szülők, akik gyermekkorukban nem élték át az említett élményt, szülői szerepükben nem, vagy kevesebben mesélnek, ha pedig mégis, akkor azt ritkábban és rövidebb ideig teszik, mint a meseélményes felnőttek.” (Bűdi, 2015)
A család szerepe mellett az intézmények feladatára és felelősségére is felhívta a figyelmet.
„Meséld bele a szívembe, hogy a világ jó…” A gyerek nem önszántából választja az intézményes nevelést. Közelítés óvoda-család „…a mese a felnőtt részéről szeretet megnyilvánulás, a gyermeknek életközeg, kapcsolatkereső – fenntartó jelrendszer.” (Zilahi 2001.)
Az óvodai mesélésnek öröm és élményalapú, spontán vagy rituális tevékenységnek kell lenni, nem kötelező „foglalkozásnak” meghatározott időpontban és testhelyzetben.
Fontos a tájékoztatás, pl. az óvodák honlapján, óvodai facebook csoportokban könyvismertetőkkel, könyvajánlókkal, értékes tartalmakat közlő weboldalak ajánlásával, valamint programajánlókkal.