Dr. Pálfi Sándor következő előadásában vázolta, hogy milyen rendszer modellek léteznek, melyikben hogy működhet az óvodák – családi nevelést kiegészítő szerepe. ( katonai modell – iskolai modell – munkahelyi modell – színházi modell – család modell)
Rögzítette az óvodakép szükséges elemeit: gyermekközpontú öndefiníció, érzelmi önkifejezés lehetőségét biztosító, szeretet kapcsolatok jellemzik, valódi társas viszonyokra épít, működésében a gyermekek tevékenységalapú jelenléte deklarált, alapelvként és a gyakorlatban is megjelenik a fejlettség-képesség szerinti együttműködés, mely nem életkor függő, az életvitel minden eleme közös (felnőtt-gyerek) kontroll alatt történik.
Közös, előremutató feladatokat is hirdetett: a hosszú család nélkül töltött napközbeni időben fontos lenne erősíteni és továbbgondolni hogyan lehet növelni az óvoda családi jegyeit és csökkenteni az „iskolás jegyeket” ; a szülők szervezett, rendszeres óvodai bekapcsolódását jobban át kell gondolni, hogy a szülők életkompetenciái a gyermekek jelenlétében és közreműködésével is utánozható mintául szolgálhassanak más gyerekeknek; ne „szolgáltasson” az óvoda, hanem együtt éljen, mintát is adva a hogyanra; a befogadás-érkezés –távozás-búcsúzás érzelmi/társas közegében a szeretet kialakításának és folyamat közbeni megtartásának kidolgozott program elemmé kellene válnia a jószándékú szokásgyakorlatok megtartásával; új közösségi minőség erősítése a közös jegyek, saját ünnepekkel; a felnőttek nemi egyensúlyát is javítani szükséges a férfiak tudatos, és rendszeres bevonásával, alkalmazásával.
Záró mondatával hiteles küldetésnyilatkozatot tett: Az egyes gyermek tisztelete, szeretete átsegít bennünket a közömbös környezet meggyőzésében, hogy a családból átvett modellelemek az emberré válás segítésének intézményes működésében is bővüljenek! A gyermek a család tükörképe, így nem a tükröt kell súrolni vagy kicserélni!