- Hátránykompenzáció
Ki ajánlja: Pivók Lászlóné Gajdár Klára, Családpedagógiai Egyesület esztergomi régióvezetője az Óvodai Nevelés országos szakmai folyóirat munkatársa, aki rendszeres előadója és publikálója a civil szervezetnek.
Mit ajánl:
Fontos tudnunk és közösen értelmeznünk a hátrányos helyzet, a szegénység, a depriváció meghatározásait, hogy segítő munkánkat célzottan és hatékonyan el tudjuk végezni.
A hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzet megállapítása a jogszabályban három körülményt vesz figyelembe: a szülő vagy a családba fogadó gyám alacsony iskolai végzettségét; alacsony foglalkoztatottságát; az elégtelen lakókörnyezetet, lakáskörülményeket.
A hátrányos helyzet a felnőttekre vonatkozóan napjainkig még inkább egy gyűjtőfogalom maradt, hiszen nincs tudományosan elfogadva egy konkrét definiálása, kategorizálása sem, azonban mind a társadalom, mind a neveléstudomány, mind a foglalkoztatáspolitika oldaláról fontos fogalomról beszélhetünk.
A hátrányos helyzet tárgyalásakor több fogalmat szoktunk használni. Az egyik leggyakrabban használt kifejezés a szegénység.
Szegénnyé válhatnak, egyebek mellett a tartósan munkanélküliek és részidőben foglalkoztatottak; a gyermekes családok; szürke vagy feketemunkára kényszerítettek; a tartós betegségben szenvedők, a fogyatékossággal élők; a hajléktalanok.
Ezekben való segítségnyújtás céljai a gyermekek iskolai hátrányainak leküzdése; a szociokulturális hátrányok csökkentése, a szegregáció csökkentése, közösségi és kulturális programok által a lakosság aktív bevonásával, az egymásért való felelősség érzetének kialakításával, az összetartozás erősítésével, önszerveződő/önfenntartó közösségi csoportokkal.
A hátrányos helyzettel foglalkozó tudományterületre és gyakorlati tevékenységekre a deprivatika kifejezést használják. A depriváció kifejezés a valamitől való megfosztottságot jelöli, és általánosságban arra a személyre vonatkoztatva szokták ezt a terminust használni, aki nélkülöz olyan dolgokat, ami az adott társadalomban minden egyén számára kívánatos, illetve amelyek elérendő minimumnak tekinthetők. A hátrányos helyzet a depriváció magyar fordítása, így lemaradást jelöl, ami nemcsak jövedelemmel kapcsolatos, hanem más, egyéb hátrányokat is takar. (Andorka, 2001.)
Az intézményeknek és a családoknak közös feladata a gyermekek fejlődési hátrányainak leküzdése.
Rögzíteni kell, hogy a gyermekek életkorukból adódóan kiszolgáltatottak, függnek a környezettől!
Fontos, hogy a gyermek a lehető legkorábbi életszakaszától fogva kapjon bátorítást és támogatást az őt érintő döntési folyamatokban; (pl. saját szükségleteinek kielégítése, tevékenységeinek választása, környezetének, napi programjának kialakítása)
A gyermekek harmonikus, optimális fejlődésének biztosítása közös felelőssége, feladata a családoknak és az intézményeknek!
Kiknek ajánlja: szülőknek, és minden gyermekkel foglalkozó szakembernek és felnőttnek, akik alapos ismeretekkel és tudatossággal küzdhetnek a szegénység leküzdéséért, erősítve a család „támogató rendszer” jellegű funkcióját, melyben az egyént sajátos individuumként kezelik; személyes módon érdeklődnek iránta; az ő nyelvét beszélik; nyílt elvárásokkal vannak iránta; nyíltan minősítik teljesítményeit; jutalmazás és büntetés egyaránt működik.
Tudják, hogy a család a világra vonatkozó információk összegyűjtője és terjesztője is. A sikeres alkalmazkodást nagyban meghatározza, hogy az információkat milyen rendezőelv szerint szervezik, és hogyan minősítik, így a családnak meghatározó szerepe van abban, hogy a gyermek milyen értékek, normák kidolgozását viszi véghez, és milyen képet alakít ki a világról.
Az identitás, az egyén önértékelésének, énképének is forrása a család. Sajátos kontroll funkciót is betölt.
A család közvetíti a társadalmi normákat, a családban tanulják meg a gyerekek azokat a szerepeket, amik alkalmassá teszik őket arra, hogy beilleszkedjenek a társadalomba.