Gondolatok a világjárványról, szocializációról, családról

Ismét Bagdy Emőke pszichológus gondolatait osztjuk meg.

A környezetszennyezési válság, a természeti katasztrófák már előszelei voltak annak a planetáris krízisnek, amely a természet után most már az emberi természetet, az egészségünket, életünket is megtámadta. A következményekkel kell szembenéznünk! Elidegenedett világ vak erőivel állunk szemben. A munka robotemberévé degradálódtunk, és már az emberi kapcsolatokat is „megette” a pénz mammon.

Az emberi kapcsolatok is materiális mintára működnek, tárgyként bánunk egymással. Felhasználók, elhasználók, eldobók vagyunk, nincs elköteleződés és felelősségvállalás egymásért. 

Nincs idő semmire, a szeretetkapcsolatokra sem. A család, mint az élet továbbvitelének fészke súlyosan megsérült, már „nem érdemes” gyereket szülni.  

Már nem csupán belebetegszünk az életünkbe, hanem elpusztítjuk azt. Aki most pánikol, annak messziről, gyermekkorából hozott az életfélelme. Csak felújul a mélybe fojtott régi, megoldatlan rettegés.

Nem tanulta meg, hogyan küzdjön meg a félelemmel, nehézségekkel, konfliktusokkal. Nem tehet róla, a szocializáció során nem tudott felkészülni az életküzdelemre.

A helyzet mindnyájunknak negatív stressz, de nézzünk szembe azzal, hogy a stresszkezelés nem tananyag sehol, a konfliktuskezelés sem, de még a kommunikációs „illemtant” sem tanították meg nekünk.  

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Betűméret növelése
Kontraszt beállítása