Hitről, lélekről, karanténról, társadalmi problémákról és megtanulandó leckékről szóló gondolatok a szeretet- és kapcsolatkártérítés jegyében.
„A karantén elviselése is életfegyelem és megküzdőképesség függvénye”.
Vagy képesek vagyunk rehumanizálni az életünket, visszavéve a megsebzett lét-dimenziót, – azaz új etika, emberközpontúvá visszaformált, összetartozásra, összefogásra és kapcsolati értékekre épülő életvezetés, altruizmus, szolidaritás – vagy megsemmisítjük az életet.
Az életerőnk, életbátorságunk és hitünk próbája az, amit most átélünk.
Ebben a helyzetben is kell egy rendszer, napi és heti program.
Ha karantén, akkor sok mozgáskárpótlás és sok kapcsolatkárpótlás kell.
Bagdy Emőke élethez való viszonyát alapvetően meghatározza, hogy hívő:
A hit cselekvő humán szolgálatot kíván.
Etikáját Kant szavai fogalmazzák meg legpontosabban.
“Amit tennem kell, lelkiismereti parancs. Ha én nem teszem, ki tegye? Ha nem most teszem, mikor? S ha nem teszem, akkor ki vagyok én?”
Számolatlanul ad, és megsokszorozva kap viszonzást.
forrás: https://mandiner.hu/cikk/20200427_bagdy_emoke_interju