A KÉT FIVÉR (ZSIDÓ MESE)

Réges-régen élt Izrael földjén két szegény fivér, akik nagyon szerették egymást. A fivérek egy apró földdarabon gazdálkodtak, melyet apjuktól örököltek. A fiatalabb testvérnek volt családja – felesége és három gyermeke; az idősebb fiú azonban nőtlen maradt. A fivérek keményen dolgoztak a földjükön és aratáskor két egyenlő részre osztották szét a terményt. Egy éjszaka, éppen az aratás napját követően, az idősebb testvér szemére nem jött álom. Öccsére gondolt, akinek oly sokat kellett küszködnie, hogy ételt és ruhát biztosítson családjának.

– Én egyedül vagyok, – mondta magában az idősebb fivér –, nincs szükségem olyan sokra, mint az öcsémnek. Neki családja van, így őt nagyobb rész illetné meg a betakarított javakból.

Éjfélkor kikelt az ágyból, kivett néhány köteg gabonát a sajátjából, majd titokban hozzátette öccse részéhez. Az aggodalomtól megszabadulva tért vissza az ágyába, és könnyedén álomba merült. Ugyanazon az éjszakán az ifjabb fivér is képtelen volt elaludni. Ő is a testvérére gondolt.

– Aggódom miatta. Amikor megöregszik, senki nem lesz, aki gondoskodjon róla. Én szerencsés vagyok, mert vannak gyermekeim, akik törődnek majd velem, amikor már nem lesz erőm dolgozni. De a bátyámat ki fogja segíteni akkor? Nincs rendjén, hogy ugyanakkora részt kapunk a terményből.

Kikelt hát az ágyából és csöndben belopózott a csűrbe, ahol a búzát tartották. Felkapott néhány köteget a sajátjából és a bátyja búzahalma mellé helyezte, majd visszatért aludni.

Amikor másnap reggel dolgozni indultak, mindketten döbbenten látták, hogy ugyanannyi köteg búza van mindkét halomban, de egyikük sem ejtett szót arról, amit előző éjszaka tett. A következő éjszaka ismét mindketten belopóztak a csűrbe, hogy a sajátjukból elvett néhány köteg gabonát, hozzáadják testvérük halmához. Amikor felvirradt az újabb reggel, ismét meglepődve tapasztalták, hogy a gabonahalmok tökéletesen egyformák. A harmadik éjszakán, amikor ismét mindketten elindultak titkos útjukra, összetalálkoztak a csűrben.

Amikor rájöttek, hogy mi történt, elnevették magukat, és szeretettel összeölelkeztek. Lefektették a gabonakötegeket a földre, ahol állták, majd mindketten visszatértek az ágyukba. Amikor Isten meglátta a fivérek jócselekedetét, megáldotta a helyet. Sok-sok évvel később ezen a megszentelt földön építették a Jeruzsálemi Szentélyt, hogy otthont adva a szent kőtábláknak, megvilágítsa a világot békével, szeretettel és testvériességgel.

IN: Bajzáth Mária (vál.) (2018): A rabbi és az oroszlán. Kolibri Kiadó, Budapest. pp. 32-33. pp. 266-267.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Betűméret növelése
Kontraszt beállítása